Megnyílt a Barcsay kiállítás Vásárhelyen


Május 17-én, vasárnap déli 12 órakor nyílt meg Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban Barcsay Jenő, a festő, a tanár előtt tisztelgő, közel 280 műtárgyat felvonultató életmű kiállítás, mely a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, a szentendrei Ferenczy Múzeum, Barcsay Jenő Gyűjteménye és a Tornyai János Múzeum közös kiállítása.
Az ünnepélyes megnyitón köszöntőt mondott Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, a tárlatot Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg, majd a művész munkásságát Szabó Noémi a tárlat kurátora méltatta.
Lázár János köszöntőjében kiemelte Barcsayval ma egy tiszta harmonikus napja lehet mindenkinek aki ellátogatott a megnyitóra. Hozzátette, nagy öröm hogy szülővárosában évről-évre, minden tavasszal, Koszta után most Barcsayval, a magyar képzőművészet egy kiemelkedő kiállítása nyílik. Elmondta, reméli, ez a sor nemcsak jövőre, de azután is folytatódni fog.
Beszélt Endre Bélával és Rudnayval való kapcsolatáról, és a festő mártélyi élményeiről, mely hatására a festő a színek szerelmese lett. Kijelentette, kevés olyan művészünk van aki egy évszázadot ölel fel munkásságával a stílusokat és a történelmet is felvonultatva műveiben.
Barcsay Jenő (1900-1988) a 20. századi magyar művészet egyik legmeghatározóbb egyénisége, aki festőként és tanárként is jelentős hatást gyakorolt művészgenerációk sorára. Barcsay Jenő 115 évvel ezelőtt, 1900. január 14-én született az erdélyi Katonán. 1919 és 1924 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei Vaszary János és Rudnay Gyula voltak. 1925-ben ismerte meg Endre Bélát, 1925 és 1928 között a nyarakat Mártélyon töltötte. Kétszer is járt Párizsban ösztöndíjjal; az ott felfedezett kubizmus alapvetően befolyásolta stílusának alakulását.
Szentendre városa és a környező táj egy életre meghatározóvá vált számára. A harmincas évek elején együtt alkotott a szentenderei művésztelepen Tornyai Jánossal. 1945-től közel három évtizeden át a Képzőművészeti Főiskolán az anatómia és tárgyábrázolás professzora volt. Világhírű, több nyelvre lefordított Művészeti Anatómia című könyve mai napig alapműnek számít a képzőművészeti oktatásban. Barcsay 1954-ben kapta meg a Kossuth-díjat, 1978-ban nyílt meg Szentendrén a Barcsay Múzeum állandó kiállítása, amelynek anyagát maga a mester válogatta és rendezte. Halála előtt jelentékeny számú művet adományozott a Tornyai János Múzeumnak. 1988. április 2-án hunyt el Budapesten.
A hódmezővásárhelyi kiállításon – 17 közgyűjteményből és 17 magángyűjtőtől beszerzett – közel 280 műtárgyon keresztül elevenednek meg Barcsay Jenő hatalmas életművének állomásai; korai időszakának a francia kubizmus szellemében fogant tájképeitől az ötvenes években készített művészeti anatómia rajzain keresztül, egészen a monumentális mozaikokig és a késői geometrikus-absztrakt festményekig bezárólag.