XXII Alföldi Állattenyésztési Napok – Szombat
A XXII. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok szombati napja, köszönhetően a kiváló időjárásnak is, igazán elkényeztette a kilátogatókat, a kiállítókat és az állatokat is.
Kora reggeltől bemutatkoztak a díjnyertes tenyészállatok, de mellettük hasonlóan nagy érkelődés övezte a többi bemutatót is. A szombati nap hagyományos programja a főzőverseny, mely ezúttal úgy volt rendhagyó hogy nem Benke Laci bácsi, vagy Sági Szilárd zsűrizett hanem maguk a főző csapatok kiválasztott tagjai.
Lázár Zsolt, 35 éves, vásárhelyi, de Szentesen dolgozik, már 2006 óta rendszeres részvevője a szombati főzőversenynek. A főzés tudományát még gyermekkorában szüleitől leste el, első önálló nagy produkciója marhapörkölt volt, 18 évesen. Ezúttal is azzal készült, melyben mint elmondta, a hagyomány és az egyszerűség híve. Csak az megy a pörköltbe, ami belevaló és illő, azt azért elárulta, saját készítésű paprikakészítményt használ, illetve az alapot előző nap főzött marhaköröm kocsonyával is sűríti.
Zsolt, azaz Rudif nemcsak ilyenkor, de minden karácsony után a vásárhelyi hajléktalanoknak is főz bográcsost, mindig a legnagyobb gondossággal és a legjobb hozzávalókkal.
Mióta a napokon barátaival versenyez, volt már harmadik és második is, már csak az első hely trófeája hiányzik a vitrinjéből.
A főzős szektor szélén egy másik ismerőssel is találkoztunk. A szentesi színész-humorista Szőke András népes társaság élén munkálkodott a bogrács körül. Mikor arról érdeklődtünk mit készít, azt mondta, palacsintát akartak csinálni, de nem nagyon akar sikerülni. Hittük is, meg nem is, majd közösen arra a megállapításra jutottunk, a liszt mennyiségét nagyon alulbecsülték, azért néz ki az étel úgy, ahogy.
A legnagyobb érdeklődést idén, bár ezt csak érzésből állapítottuk meg, a baromfis sátrak és azok környéke érdemelte ki. A kotkodáló, turbékoló társaság díszbaromfi szekcióját idén első ízben díjazták is. A két hatalmas sátorban nagyon népszerű volt még a kisállat simogató, valamint az, hogy az ember szeme láttára keltek ki a csibék a tojásból.
A halas stand pénteken és szombaton, ezúttal nagyon sivár volt. A sátorban régi halászeszközöket, és mindössze egy tucatnyi hallal telepakolt kerek medencét találtunk. Az elmúlt évek akváriumai, előadásai, és nem utolsó sorban különleges halétel-kóstolói után ez most nagy csalódás volt.
A kutyás programok azonban sokakat kárpótolhattak, így minket is. Az őrző-védő kutyás bemutatón megtudhattuk, a legügyesebb kutyák, nemcsak megtámadják a bűnelkövetőt, de gazdáik parancsára egy pillanat alatt megtorpannak a támadásban, de akár arra is képesek, hogy egyetlen manccsal, vagy foggal hozzáérjenek, és csupán sakkban tartsák a “gyanús elemet”.
A terelőkutya bemutató szintén népszerű volt. Itt a hagyományos magyar fajták, a puli, a pumi és a mudi adott számot ösztönből fakadó tudásából. A magyar terelők különlegessége, szemben nyugati kollégáikkal, hogy nem csendben, és tettek nélkül, hanem ugatva, hangosan és oda-oda csípve rendezik a nyájat. Erre, a szintén a magyar tájra jellemző, racka faj jellege és tenyésztési hagyományai miatt van szükség már évszázadok óta.
A kiállítók is elégedettek lehettek a szombati napon, ugyanis több jó üzlet is köttettet. Több standon derültek ki igen érdekes dolgok, a kiállítók mindenhol nagyon kedvesek és készségesek voltak, bátran oda lehet menni hozzájuk, ha valami érdekli az embert. Többen elmondták, a világért ki nem hagynák a vásárhelyi vásárt, mivel aki számít, itt van, ráadásul azt is tudják az egyre nagyobb érdeklődés miatt egyre nehezebb bekerülni is.
Egy igen különleges standon is jártunk, közel a bejárathoz. A szentendrei Pingvintej például idén első ízben pályázott termékdíjra és rögtön harmadik helyezést kapott a szakmától tejpótló tápszer családjával. A cég érdekessége még, hogy a tulajdonosoknak szőlőbirtoka van a Szent György hegyen és Badacsonyban, így a tejpor mellett kiváló fehér borokkal érkeztek Vásárhelyre.
– tegnaptól tudok csinálni a szalmából egeret malacot. volt a kezemben szalma, meg madzag, tekergettem, tekergettem és egyszer csak ott lett
