Festék helyett címer, szeg és patkó

Igazi, magyar, mégis a feledéssel fenyegetett régi népi művészet a tojáspatkolás.

Mára alig néhány mester űzi még ezt az elképesztő türelmet, kézügyességet és precizitást igénylő hivatást. Egyikük – Csongrád megye egyetlen női tojáspatkolója – a hódmezővásárhelyi Perjés Zsuzsanna.

A munkás húsvéti ünnepek előtt sikerült beszélgetnünk vele.

_{Forrás:Facebook.com/Perjés Zsuzsanna}

Elmondta, nyolc éve kezdte a szakmát. Mindig is ötvös szeretett volna lenni, az élet azonban másfelé sodorta. Sokáig fazekassággal, fafaragással és festészettel foglalkozott, a fémmunkák iránti szeretete azonban mindvégig megmaradt, így végül a tojáspatkolásnál kötött ki.

_{Forrás:Facebook.com/Perjés Zsuzsanna}

Tyúk, liba, kacsa, strucc, sőt emu tojásra is került már szeg és patkó a kezei alatt. A kedvence mindig az, amelyiken épp dolgozik, egy a vásárhelyi címerrel díszített munkája azonban különösen kedves a számára.

_{Forrás:Facebook.com/Perjés Zsuzsanna}

Kiállítása egyelőre még nem volt, a nevét azonban így is országszerte – és már külföldön is – jól ismerik. Visszajáró vendége a különböző kézműves bemutatóknak és hagyományőrző vásároknak. A napokban például Makón, Felgyőn, Mórahalmon, majd a fővárosban, a Budai várban találkozhattak, illetve találkozhatnak az alkotásaival az érdeklődők.

A hódmezővásárhelyi húsvéti rendezvényeknek is rendszeres résztvevője, ugyanakkor, szívesen szervezne egyszer a városban egy komolyabb, önálló tárlatot is.

_{Forrás:Facebook.com/Perjés Zsuzsanna}

Az iparos mester azt is elárulta, nem csak készíti, gyűjti is a szépen megmunkált tojásokat. Jelenleg közel száz darab sorakozik a vitrinjében. Munkák más alkotóktól, és egyedi darabok a saját műhelyéből.

_{Forrás:Facebook.com/Perjés Zsuzsanna}