Vásárhelynek is van nagy fala

Árvízvédelmi céllal, a nagy tiszai árvíz után épült a téglaépítmény, amely a Zrínyi utca végétől a Bocskai utcáig szeli át a várost 3 kilométer hosszan. Szinte nincs olyan nap, hogy ne mennénk el mellette, és sokan bele sem gondolnak, mennyi munka fekszik ebben az egyedülálló alföldi nevezetességben.

Úgy érzem, az utóbbi években kicsit megfeledkeztünk a kőfalról. Pedig elég nehéz figyelmen kívül hagyni Hódmezővásárhelyen jártunkban-keltünkben. Még a kórház udvarán is ott a vörös-barna fal, amely ma már nem véd semmitől, de megnyugtató érzés, hogy ott van, és szerintem minden vásárhelyi életében biztos pont, hogy legalább egyszer ott ül, netán kötéltáncos módjára, oldalt kinyújtott karral ott sétál a tetején.

Sajnos a téglákat sem kíméli az idő, és bár az így támadt lyukakat időről időre befoltozzák, ráférne már a kőfalra egy alaposabb felújítás, ami persze pénzkérdés. Még sajnálatosabb, hogy az enyészetnek barbár kezek is besegítenek, mert az egy dolog, hogy a Szőnyi utcai átjárónál a kandeláberek teteje rozsdás, de azok üvegét nem rövidlátó madarak törik be, és a padokat sem a szú rágja szét.

Látom, hogy a kőfal a vásárhelyiek életének része, de talán nem ártana, ha ez némi hangsúlyt kapna, ha még inkább bekerülne a köztudatba ez a csodálatos építmény.

Biztos van néhány ember a városban, aki elgyalogolt vagy kerékpározott egyik végétől a másikig, de miért nincsenek kőfal-túrák? Igaz, egy része beépült, és csak kerítésen át láthatjuk, hogy az bizony a telekhatáron belül sem ért véget, ott van. Egyébként ha jól tudom, a városfejlesztési tervben szerepel sétány kialakítása a fal mentén, sőt egyes helyeken régen volt is, és nyomokban még ma is megvan az ösvény.

Meggyőződésem, hogy helytörténeti vetélkedők főszereplője is lehetne az építmény. Ha nem is feltétlenül csak a falról szólnának a kérdések, de nem lenne nehéz olyan feladatokat kitalálni, amelyek a közelében található helyekhez, épületekhez vagy műemlékekhez kapcsolódnak.

De ne álljunk meg itt, gondoljuk tovább a lehetőségeket. Szabadtéri rendezvényeket is vihetnénk a kőfalhoz. Ez egyébként részben meg is valósult, hiszen az Árpád utcai tájháznál zajló Lösz Fesztivál hangulatához is hozzájárul az ódon fal közelsége. Az Európa Park és környéke szintén ideális helyszín lenne nagyobb programokhoz.

Fotó és rajzpályázat témája is lehetne a fal. Érdekes lenne megtudni, a mai gyerekek, fiatalok milyennek látják, fantáziájukat megmozgatja-e. Most is, mikor végigjártam a Zrínyi utcától a Bocskai utcáig, láttam a tetején üldögélő kamaszokat, a tövében elterülő pázsiton kutyát sétáltatókat, totyogó gyerekeket, és a boltíves kapukon is sokan ballagnak át nap mint nap. Mert ahogy Wass Albert Üzenet haza című versének refrénje mondja: „A víz szalad, a kő marad, a kő marad.”

Kokovai Péter

borítókép: Major Frigyes