Dr. Vekerdy Tamás: Elemi igény lenne egy kipihent anya!

Kedden 18 órakor a Nyitott Akadémia szervezésében Dr. Vekerdy Tamás tartotta Jól szeretni című előadását a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban.

Tíz perccel a kezdés előtt megtelt a nézőtér óvónőkel, tanárnőkkel, szülőkkel, és nagy pocakkal ülő leendő szülőkkel. Az oldott, barátságos légkört mi sem bizonyította jobban, hogy mellettem egy fiatal anyuka az öthónapos kisbabájával érkezett, és a legnagyobb természetességgel etette meg őt, így a baba elégedett gőgicséléssel, mosolygással járult hozzá az esthez és az anyukának sem kellett lemondania az előadásról.

_{Forrás: Facebook.com/Dr. Vekerdy Tamás}

Vekerdy Tamás megjelenése, előadásmódja már az első percben olyan pozitív rezgéseket indított el a teremben, hogy az interaktív befejező félórában egy anyuka talán mindannyiunk nevében beszélt, amikor megköszönte az előadást, majd hozzátette, hogy reggelig tudná hallgatni őt.

Az előadás négy részre volt osztva, az első három részben a gyermekek életszakaszok szerinti (óvodás, kisiskolás, kamasz) tagolásában az életkori sajátosságok jellemzőit, illetve a jó szülő és gyermek kapcsolatához szükséges célravezető hozzáállást, módszereket ismertük meg. A negyedik részben pedig a nézők kaptak válaszokat a kérdéseikre.

Óvodás kor

Hangsúlyt kapott a korai életévekben szükséges érzelmi biztonság kialakítása és a nem direkt fejlesztésként jelen lévő, spontán utánzás jelentősége. Szóba került a régen jól működő nagycsalád modell, ahol a dédike ösztönösen tudta, hogy a játék, a mese és a mozgás nagyon fontos a kisgyermek számára, ezért sokszor mondókákkal, dalokkal, játékosan végezte a gyermekek körüli tennivalókat. Érzelmileg igényessé teszi a gyermeket, ha az érintés, dallam és játék összességét megtapasztalja. Ha ilyen közegben él az élete első éveiben, akkor később, kamaszként sem fog nagyon elsodródni. A többgenerációs együttélés pozitív hozadéka volt, hogy akkoriban az anyák feladatait megosztották, jelenleg viszont sok esetben egyedül küzd egy kis alapterületen több gyerekkel és a háztartás feladataival az anyuka, pedig a gyermek elemi igénye lenne a kipihent édesanya.

_{Forrás: Vásárhely24}

Az óvodás korú gyermek legjobban a mesék, a kérdéseire kapott válaszok és a spontán utánzás révén tanul, így a legideálisabb az lenne, ha az óvodában nem szándékosan irányított tevékenységek során ismerkedne a világ dolgaival, hanem a pedagógust utánozva a saját, természetes kíváncsiságát kielégítve tenné azt.

Kisiskolás gyermekek

A következő szakaszban megismertük az iskoláskorú gyermekek személyiségét, az iskolai élet hatását a családra, a gyermekre. Az első osztályba jellemzően eltérő felkészültséggel, nagy különbségekkel érkeznek a gyerekek, de ebből még téves következtetéseket levonni annak tekintetében, hogy kiből lesz zseni és ki kevésbé okos.  Fontos lenne a valódi differenciálás kialakítása az osztályokban. Megfigyelt tény, hogy a zsenik sokszor késve tanulnak meg írni, olvasni.  A Tanár Úr elmondta, hogy nem ért egyet azzal, hogy a diákoknak az első év végére már tudni kell írni-olvasni.  A régi tanítók ezt ösztönösen jobban csinálták annál, mint ahogyan ez a mostani oktatási rendszerben jelen van.  Az iskolai feladatoknak az iskola idejére, leginkább délelőttre kellene, hogy korlátozódjanak, nem pedig hazavinni a tanulnivalót, hiszen a szülő a legrosszabb korrepetitor a gyermek számára.  Sem a gyereknek, sem a szülőnek nem könnyű feladat az egész napos munka után hatékonyan, csalódások és harag nélkül gyakorolni az iskolai feladatokat.

_{Forrás: Vásárhely24}

Számomra nagyon értékes az elhangzott mondat, miszerint a gyereknek tudnia kell, hogy a család totális védelmet nyújt számára a külvilággal szemben, és többen felsóhajtottak a nézőtéren akkor is, amikor Vekerdy Tamás az ideális napindításként a család nyugodt körülmények között megejtett közös reggelizését említette.

A kamaszkor és ami mögötte van

Vekerdy Tamás úgy mutatta be a kamaszkort, hogy az gyakorlatilag a második születés kora. A 14 – 15 éves gyermekeket nem lenne szabad plusz tantárgyakkal, komoly döntésekkel terhelni az iskolában, ebben a szakaszban az ismétlés lenne inkább alkalmasabb, mint ahogyan ez régen is működött. A kamasz gyermek ebben az életkorban fiziológiás lustaságban szenved, belső átalakulások ideje ez, a teljesítménye hanyatlik, és – bár nehéz a szülőnek elfogadni, de – egyszerűen nem tud nem szemtelen lenni. Megnő az ítélő ereje, a szeméből süt a véleménye rólunk.  Ma már megnyúlt a kamaszkor határa: 12 éves korban már testileg fejlettek a gyerekek, míg a személyiségük megesik, hogy csak 23 – 32 éves korukra fejlődik ki.

De mit tehetünk akkor a kamaszért?

Viseljük el a jelenlétét. Nem könnyű a szülőnek, de nagyon fontos a gyermek számára, hogy tudja, ott vagyunk, ha segítségre szorul.  Mivel ebben a korban a gyermek elrejti előlünk a születő önálló személyiségét, így ha faggatjuk, még kevesebbet fog mondani magáról, a világáról. Ez az időszak tulajdonképpen egy harmadik dackorszak, ezért a legtöbbet azzal tudjuk tenni, ha bízva benne, szabadon tudjuk engedni őt, és mint egy jó tréner engedjük, hogy próbálkozzon, ám elkapjuk, ha zuhanni kezd. Ha megfelelő volt az első életévekben a kötődés kialakítása, az érzelmi biztonság megteremtése, akkor most kamaszkorban is meg fogja őt védeni.

_{Forrás: Vásárhely24}

Ezek után a résztvevők tették fel kérdéseiket.  Szó esett az ágybavizelés orvoslásáról, az óvodában történő idegen nyelv tanulásának hatékonyságáról, a három éves kortól kötelező óvodába járásról. Ahogyan Vekerdy Tamás fogalmazott, ez annál a kisgyermeknél különösen nehéz, akinek éppen ebben a korban született kistestvére. Nem elég, hogy otthon osztozni a kell a szülői szereteten, de még ki is lökik őt az óvodába.  A kérdezők véleményt kértek a testvérveszekedésről, annak kezeléséről, az alternatív iskolák hatékonyságáról, és a számítógép – függőség elkerülésének módszeréről is.

Telt házas előadás volt, ami nem is csoda, hiszen Vekerdy Tamás valódi segítséget nyújt azoknak a szülőknek, pedagógusoknak, akik szeretnék a gyermekeiket jól szeretni.