Ez itt a reklám helye?
Nem tanultam marketinget, de annyit azért tudok, hogy jó bornak is kell a cégér, vagyis ha el akarok adni valamit, reklámozni kell. Ha valakinek több pénze van, több lehetőség közül válogathat, ha soványabb a pénztárcánk, kevesebbel kell beérni. De a nem túl esztétikus hirdetőoszlopokat elnézve felmerül bennem a kérdés: ez reklám egyáltalán?
Vásárhelyen jártomban-keltemben azt látom, a belvárosban még többé-kevésbé takarásban vannak a rozsdafoltok és a régi ragasztások nyomai, magyarán használják a hirdetésnek ezt a módját, a város többi részén viszont az év nagy hányadában üresek ezek a fémhengerek, és igazán talán csak választáskor vannak kihasználva. Érdemes lenne elgondolkodni azon, szükség van-e ezekre a városképet elcsúfító cölöpökre.
Hirdetőoszlopok régen is voltak, sőt több is volt belőlük, mint most, de egykor nagyobb szerepük volt a plakátoknak, és ma már hihetetlennek tűnik, de ezeknek kultúrájuk is volt. Neves grafikusok tervei alapján készültek, igényesen voltak fotózva, és róluk a kor magyar „szupermodelljei” mosolyogtak vissza ránk.
A műfajon belül külön kategóriát képviselnek a moziplakátok, amelyeknek, legalábbis az elmúlt négy évtizedben, Vásárhelyen nem volt túl nagy kultuszuk. Egy-egy film falragaszait szinte csak a mozikban láthattuk, a kevésbé látványos moziműsort találhattuk meg a városszerte. A 80-as években volt még egy vitrinféle a Kossuth téren, ott láthattuk az aktuális filmek fotóit, illetve egy időben a mozik homlokzatára és a főtérre is kikerültek kézzel festett plakátok, amelyeket aztán a gyerekek télen rendszerint széthógolyóztak. A vitrin persze ma már nem lenne jó ötlet, hacsak nem ütésálló üvegből készül.
A plakátnak azért van egy formája, ami ma is jó üzlet: az óriásplakát. Ezekről sem állítanám, hogy szebbé teszik a környezetünket, de az vesse a kitalálóira az első követ, aki még nem szerzett hasznos információt ezen felületekről. Ráadásul a lejárt hirdetés is tisztábban eltávolítható, és a rongálásoknak is kevésbé vannak kitéve. A hátránya, hogy nem olcsó, így csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ekkora méretben tolják az arcunkba promóciójukat, így ez jobbára a multik és a politikai pártok „játszótere”.
A választási időszakon kívül milyen plakátok kerülnek ki az oszlopokra? Leginkább kulturális események hirdettetnek meg ily módon. Ez valahol szomorú. Ennyit érdemel a kultúra? Persze, még mindig jobb, ha a hirdetőoszlopokon díszelegnek a nem túl igényes plakátcsodák, mint hogy a házfalakat csúfítsák el.
Informatikai forradalom ide vagy oda, az utca hírmondóját korai lenne nyugdíjba küldeni. Mi lehet a megoldás? Mondanám, hogy a karácsonyi vásárok faházainak mintájára ügyes kezű szakmunkásaink készíthetnének mutatósabb hirdetőfelületeket, de a hétvégi erőművészek biztos, hogy ezeket sem kímélnék. A hirdetőoszlopnak manapság sajnos inkább masszívnak, mint mutatósnak kell lennie. Jut eszembe, Vásárhelyen a Szent Antal utca és a Petőfi utca találkozásánál áll egy kőoszlop, amelyről nemrég megtudhattuk, nem a Városellátó kezelésében. Lehet, hogy ezt a mostohagyermekként kezelt objektumot kellene mutatósabb formában újraalkotni? Vagy nem lennének rosszak a fémoszlopok, ha kapnának valami rozsda elleni védelmet? Lópici Gáspár biztos tudná, de ő sajnos csak egy regényhős, így az illetékeseknek kellene ezen elgondolkodniuk.
Kokovai Péter
