Semmivel sem kockázatosabb otthon szülni – interjú Vincze Felíciával

A februárban halva született zsombói kisbaba tragédiája kapcsán ismét éles vitákat kavart az országban az otthonszülés kérdése.

Néhány héttel a történtek után a szülésznővel, Vincze Felíciával beszélgettünk a bábák munkájáról, a tervezett otthonszülés jogi szabályozásáról, társadalmi elfogadottságáról, és az otthonszülésekkel kapcsolatos tévhitekről. (A szakembert e-mailben értük utol.)

– Ha jól tudom, lassan tíz éve dolgozik szülésznőként. Hány kisbaba világra jövetelénél segédkezett eddig?

Idén nyolc éve, hogy szülésznőként dolgozom, mikor többet, mikor kevesebbet. Ez összesen mintegy 250 szülést jelentett. Ezek jelentős részben születésotthonban történtek vagy otthonszülések voltak, de sok kórházi szülés is volt közötte. Többnyire felelős szülésznőként, de akadt olyan is, hogy dúlaként voltam jelen. ( A dúlák nem egészségügyi dolgozók, tapasztalt segítők, akik érzelmi és fizikai támogatást nyújtanak az anyáknak – szerk.)

– A tervezett otthonszülés „legalizálása” után ön az elsők közt kapta meg az intézeten kívüli szülészeti ellátásra jogosító engedélyeket. Milyen kritériumoknak kellett megfelelnie?

Az engedély megszerzésének számos jogi és szakmai feltétele van, a végzettségen túl rendszeresen megismétlendő vizsgákat is teljesíteni kell. Alapvető előírás a felsőfokú szülésznői végzettség, ehhez nekem például az Egyesült Államokban szerzett diplomámat kellett honosíttatnom. El kellett végezni az előírt felnőtt- és újszülött újraélesztő tanfolyamokat, amikből kétévenként mindig újra le kell vizsgáznunk. Alapítani kellett egy egészségügyi szolgáltató vállalatot, amelynek legalább két szülésznőt és egy neonatológus szakorvost kell foglalkoztatnia. Számos műszert, eszközt, gyógyszert kellett beszerezni, amiket természetesen megfelelően kell tárolni és rendszeresen pótolni, ahogy fogynak vagy lejárnak. Be kellett mutatni a folyamatosan vezetett dokumentációnkat és a kismamáknak, családoknak adott tájékoztató anyagainkat is.

_{Vincze Felícia a családja körében (Forrás: ATeSzülésed.hu)}

– Vannak e pontos számadatok arról, hogy hány gyermek születik otthon, nem kórházi körülmények közt ma Magyarországon

Eddig Magyarországon négy szolgáltató szerzett engedélyt intézeten kívüli szülészeti ellátásra, összesen évente körülbelül 200 babát segítve a világra a 90 ezer magyarországi újszülöttből.

– Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban nagy hagyományai vannak az otthonszülésnek. A magyar társadalom, úgy tűnik jóval elutasítóbb. Mi lehet ennek az oka?

Nem látok jelentős különbséget. Igaz, hogy a 200 szülés csak néhány ezrelék, de például az Egyesült Államokban is csak 1 százalék az otthonszülések aránya. A nyugati világban Hollandia az egyetlen kivétel, ahol a babák közel fele otthon jön világra, mert ott a társadalombiztosítás eleve csak ezt kínálja alacsony kockázatú várandósság esetén.

– Rengeteg orvosi ellenérvet hallani, olvasni az otthonszülések kapcsán. Mi szól mellette? Miért jobb a vajúdó kismamának, ha otthon és nem egy egészségügyi intézményben szüli meg a gyermekét?

Az a tapasztalatom, hogy akik leginkább ellenzik az otthonszülést, gyakran nincsenek tisztában annak menetével. Nem tudják, hogyan dolgozunk, milyen eszközeink vannak és természetesen soha nem láttak kórházon kívüli szülést. Én szültem és dolgoztam is kórházban és azon kívül is, jól ismerem mindkét rendszert. Csak a szigorú szabályoknak megfelelő esetekben, helyszínen és felszereléssel vezetünk le szüléseket.

Azt is el szoktuk mondani, hogy nem mindenkinek való az intézeten kívüli szülés. A szülés kimenetele szempontjából is fontos, hogy az édesanya ott szülhessen, ahol biztonságban érzi magát, olyan szakemberekkel, akikben megbízik, és akik ideális esetben folyamatosan jelen vannak a szülésnél. A legtöbb kórházzal szemben az intézeten kívüli szülésnél ezen túl lehetőség van a hátonfekvésnél kényelmesebb testhelyzetben vajúdásra és szülésre, vízben szülésre vagy vajúdásra, illetve szükség szerint ehet és ihat is a vajúdás alatt a kismama.

– És miért jobb a babának, ha nem egy kórházban jön a világra?

Nekem hét gyermekem van, az első ötöt kórházban szültem Magyarországon, az utóbbi kettőt intézeten kívül Kanadában illetve az Egyesült Államokban. Amikor először szültem kórházon kívül, majd később mikor elkezdtem ebben a rendszerben dolgozni az egyetemi gyakorlatom alatt, a legjobban az bántott, hogy az első öt gyermekem nem kapta meg azt a világra jövetelekor, amit a hatodik és a hetedik. Hogy a kisbabám mennyi felesleges dolgon ment keresztül, el volt tőlem szakítva, korlátozott ideig láthattam és foghattam. Az otthonszülésnél az újszülött-anya-apa kapcsolatot tiszteljük és óvjuk. A baba egy percre sincs elválasztva a szüleitől, a szoptatás a legtermészetesebben indul el és legtöbbször semmi problémát nem jelent.

– A kórházi szülés mellett a legfontosabb érv a biztonság. Valóban kockázatosabb otthon szülni, mint egy kórházban?

A közhiedelemmel szemben a nemzetközi szakirodalom szerint az otthonszülés nem veszélyesebb, nem kockázatosabb a kórházi szüléseknél – az előre kiszűrhető magas kockázatú terhességek kivételével. A National Health Service, a brit egészségügy 2014 decemberében kiadott új irányelve szerint az intézeten kívüli szülés kimondottan biztonságosabb, mint a kórházi szülés, különösen a nem először szülő édesanyák számára. Ennek oka a kevesebb beavatkozás a szülés természetes menetébe, ritkábban kerül sor császármetszésre, gátmetszésre, fogóval szülésre. Természetesen ugyanilyen fontos a kockázatok előzetes felmérése, illetve komplikáció esetén a rövid időn belüli kórházba szállítás. A tervezett otthonszülések mintegy 10 százalékát ugyanis kórházban fejezzük be, adott esetben oxitocinra, vagy akár császármetszésre is szükség van.

_{A bába születésotthona a Hódmezővásárhelyi Bercsényi utcán (Forrás: ATeSzülésed.hu)}

– Az otthonszülés támogatói közül sokan úgy látják, a szülészeteken egy sor olyan kellemetlen beavatkozást végeznek, amelyekre tulajdonképpen semmi szükség. Melyek ezek, és valóban feleslegesek?

A leggyakoribb beavatkozások az oxitocinos szülésgyorsítás, a burokrepesztés és a gátmetszés. Természetesen vannak helyzetek, amikor szükség van ezekre a beavatkozásokra és nagyon jó, hogy vannak. Azonban a nem indokolt esetben történő használatuk kifejezetten káros lehet.

Gondoljunk csak a burokrepesztésre, amit azért alkalmazunk, hogy a fájásokat erősítsük és így a vajúdás hosszát lerövidítsük. Ezzel azonban beavatkozunk a vajúdás természetes menetébe, és ennek bizony negatív következményei is lehetnek. Ugyanilyen az oxitocin infúzió. Nagyszerű, hogy létezik, és előfordul, hogy nélküle nem is történne meg a szülés, azonban ha akkor is használjuk, amikor felesleges, veszélynek tesszük ki a babát és az anyát is. Nem tudhatjuk ugyanis előre, hogy az adott anya és baba hogyan fog reagálni erre a beavatkozásra. Ha nem bírják, annak sürgős császármetszés lehet a következménye.

A gátmetszésről a nemzetközi tudományos kutatások kimutatták, hogy teljesen felesleges és csak magzati stressz esetén kellene használni, ha az újszülöttnek már minél hamarabb meg kellene születnie. Ekkor a gátmetszéssel néhány percet meg tudunk takarítani. Régebben azért vágtak, mert féltek a repedéstől, ami azonban sokkal kevesebb negatív következménnyel járhat. Ez is egy olyan beavatkozás, amibe a kórházban egy anyának egyáltalán nincs beleszólása, gyakorlatilag nincs is lehetősége visszautasítani. Ide sorolhatjuk még a háton, felkötözött lábbal szülést, a fekve vajúdtatást és a CTG folyamatos használatát. Ezek mindegyike kerülendő, mert számos káros következménye van.

– Ha rossz a kórházi gyakorlat, hogyan lehetne változtatni azon? Lát erre való nyitottságot az orvostársadalom részéről?

Nagyon könnyen lehetne változtatni rajta, mégis generációkba telik, mire a baba-mama barát gyakorlatok elterjednek. Ehhez pedig nem is kellene pénz. Legtöbben nem is azért akarnak otthon szülni, mert ott a környezet barátságosabb. Úgy érzik, hogy számukra és kisbabájuknak is csak ott biztosított az, amit pedig mindenkinek meg kellene kapnia, akárhol szüljön is. Nincsenek zavarva, nincsenek sürgetve, nincsenek elválasztva, nincsenek kényszerítve semmire. A kedves szó, a hozzáállás, az empátia nem kerül pénzbe. Kórházban is voltak nagyon szép szüléskíséréseim, ez nem a helyszínen múlik.

– Melyek az otthonszüléssel kapcsolatos leggyakoribb tévhitek? Hogy látja, a kismamák és általában az emberek mennyire tájékozottak a témában?

A leggyakrabban azt mondják, hogy az otthonszülést választó anya a saját kényelméért kockáztatja a gyermeke életét. A kockázatokról korábban már beszéltünk. Most is hangsúlyozni szeretném, hogy a kockázat egészséges édesanya egészséges várandóssága esetén semmivel sem nagyobb otthon, mint kórházban. Az anyák pedig nem azért választják ezt az utat, mert kényelmesebb az otthoni az ágyuk vagy tusolójuk, hanem mert a babájuknak szeretnék a legjobbat, ugyanúgy, mint minden más anya is.

_{Vincze Felícia rendelője (Forrás: ATeSzülésed.hu)}

– Miben áll az önök munkája? Hogyan segítik az anyákat a várandósság ideje alatt és hogyan a szülés közben?

A várandósgondozás alatt rendszeresen találkozunk, eleinte havonta, 28. héttől kéthetente, majd a 36. héttől hetente a szülésig. A vizitek általában egy órát tartanak, aminek kisebb részét teszi ki a vizsgálatok elvégzése és a tesztek, szűrővizsgálatok eredményeinek áttekintése. A nagyobb rész beszélgetésből áll, ismerkedésből, szülésre és az utána következő eseményekre és tennivalókra való felkészülésből. Ezek a találkozások nagyon fontosak ahhoz, hogy a szülés idejére kialakuljon egy bizalmi kapcsolat, amely mindkét fél részéről jelen van. A szülésen ketten vagyunk ellátók, folyamatosan ott vagyunk, segítünk minden eszközzel, ami a rendelkezésünkre áll, miközben figyeljük, hogy a folyamat a megfelelő módon halad-e előre.

– Előfordult már olyan, hogy épp ön beszélt le valakit arról, hogy otthon szüljön?

Én nem beszélhetek senkit sem le, sem rá az otthonszülésre. Annyit tehetek, hogy válaszolok a kérdéseikre, tájékoztatom őket, elmondom, hogy mi mit hogyan csinálunk. Ha kétségeik vannak, megkérem őket, hogy beszéljenek másokkal is, olyanokkal is, akik szültek otthon, vagy intézetben, osszák meg egymással tapasztalataikat. Beszélgessenek orvosokkal, szülésznőkkel, és utána döntsenek. Az én dolgom az, hogy támogassam őket abban, amit választottak. Az is gyakran előfordult, hogy végül velem szültek, de kórházban – egyelőre azonban erre csak egyetlen kórházban van lehetőség Magyarországon.

– Az otthonszülés sok tekintetben jogi kérdés; tudniillik eldöntheti-e egy anya, hogy hol és milyen körülmények közt segíti világra a gyermekét. Ön hogy látja, milyen a magyar jogi szabályozás? Mennyire közeledtek az álláspontok az elmúlt években?

A magyar szabályozással nincs semmi gond. A legtöbb országban, ahol szabályozott az intézeten kívüli szülészeti ellátás, a szabályozás nagyon hasonló a miénkhez. A nők itt is választhatnak, hol szeretnének szülni. Egyelőre még nincs elég szolgáltató ahhoz, hogy az egész országban kényelmesen elérhetőek legyenek. A probléma azonban inkább az, hogy a kismamák nem is tudják, milyen lehetőségeik vannak.