Interjú Harmat Árpád Péter történésszel

Elárulom, hogy azon szerencsés emberek egyike vagyok, aki személyesen ismeri Harmat Árpád Péter történelemtanár, történészt. Dolgoztam vele együtt történelem óráknak beillő rádiósműsorban, és a magánéletben is többször kértem már ki a véleményét egyes történelmi eseményeket illetően. Kedvelem, hogy türelemmel fordul azok felé is, akik kevésbé jártasak a történelemben, és válaszait több oldalról világítja meg, hogy biztosan érthető legyen a magyarázat.
Hogyan lettél történész? Honnan a történelem szereteted?
Az egész az olvasás szeretetével kezdődött nálam. Már kisgyermek koromtól kezdve szerettem olvasni, alighanem Édesanyám befolyásoló hatására, aki mindig is szinte falta a könyveket. Aztán idővel kialakult saját érdeklődési köröm és egyre inkább a történelem témájú könyvek kötöttek le. Olyan olvasmányok, melyekben királyok, hercegnők, katonák szerepeltek, hősök születtek, különleges emberek éltek, haltak – többnyire nemes ügyekért és nagy eszmékért. Érdekelni kezdtek a miértek és ráébredtem arra, amit az óta is vallok, hogy a történelem a „miértek tudománya”. Ez lett a hobbim. Az olvasás és a történelem szeretete. Közben elvégeztem a középiskolát és a pályaválasztásnál pragmatikus döntést hoztam: „gazdasági végzettséget kell szerezni, mert egy férfi csak így tarthatja majd el a családját”. A döntés után a mezőgazdaságot választottam és agrármérnök lettem. A történelem megmaradt hobbinak és kikapcsolódásnak. Azaz, mindig is valami több volt számomra: mánia és szenvedély egyszerre. Miközben húszas éveimben műszakvezetőként dolgoztam különböző agrárcégeknél, eldöntöttem: elvégzem a szegedi egyetem bölcsészkarán a történelem szakot. Hát így lettem történész és történelem tanár.
A tanítás mellett több történelemmel foglalkozó weboldal szerkesztésével is foglalkozol, mi ezeknek az oldalaknak a célja? Kiknek szólnak?
Az egyetem után még egy ideig nem taníthattam és iszonyú erős késztetést éreztem arra, hogy a megszerzett tudásommal és történelemrajongásommal valami konstruktív dolgot kezdjek. Eszembe jutott a honlap írás, egy saját oldal készítése, ahol szabadon publikálhatok tanulmányokat, összegzéseket, melyeket talán mások is elolvasnak majd és megszeretik ezt a csodálatos tudományt. 2009-ben elindítottam hát a Történelemklub nevű honlapomat, mely néhány hónap után meglepően magas látogatottságot „hozott”. Azóta ezrek látogatják naponta, és büszkén mondhatom, hogy az ország egyik legjelentősebb történelemmel foglalkozó internetes felülete lett. Hozzáteszem ehhez nagyban hozzájárult a honlapokhoz kapcsolódó, 2010-ben indult Facebook csoportom is, melynek neve: „Történelem rajongók klubja” és amely ma már 5500 tagot számlál. A Történelem klub után újabb honlapjaim születtek, melyek közül az egyik helytörténettel foglalkozik, ez a vasarhelyilokalpatriotak.blog.hu illetve egy másik cikkeit rendszeresen átveszi az Index is. Ez a történelemtanulás.blog.hu. Idén januárban pedig informatikus kollégámmal és jó barátommal, Csiki Gyulával elindítottuk a történelemcikkek.hu oldalt is, ahol igyekszünk közérdeklődésre számot tartott témákkal foglalkozni. Honlapjaim célja egyébként csupán két dolog: egyrészt megszerettetni a történelmet mindenkivel, aki elolvassa írásaimat, másrészt elérni, hogy az emberek objektívan, a források, tények és kutatások alapján viszonyuljanak a múlt történéseihez.
Mit tapasztalsz, mennyire érdekli az embereket a történelem?
Tapasztalatom szerint a magyar embereket igenis érdekli a múlt, bár kissé talán egyoldalúvá kezd válni a közérdeklődés, mégpedig szinte kizárólag a magyar történelem iránti tudásvágy formájában.
Melyik az téma, amiről a legtöbbször kérdeznek téged, kérik ki a véleményed?
Híres emberek életével, illetve a nagyobb sorsfordító történelmi eseményekkel kapcsolatban sokszor keresnek meg kérdésekkel.
Melyik a kedvenc korszakod, amit szívesen kutatsz? Miért?
Aki látta már honlapjaimat az észrevehette, hogy az őskortól egészen napjainkig felölel mindent az egyetemes és a magyar történelemből egyaránt. Vagyis az az igazság, hogy engem az emberiség krónikájának szinte minden része érdekel. De ha ki kellene emelnem valamit, akkor talán az a XX. század lenne.
Szoktál-e kapcsolatot ápolni más történészekkel, esetleg társasággal?
Sajnos kevés történész kollégával van időm és alkalmam kapcsolatot tartani, de rendszeresen igyekszem elolvasni a legújabb publikációkat illetve kutatási eredményeket.
Egy történészt leginkább íróasztal mögött, történelmi könyvek, régi korok feljegyzései mögé bújva látok magam előtt. Neked mi tölti ki a napodat?
Nagyjából helyes a „megérzésed”. Sokat olvasok, főleg különböző feldolgozásokat, kollégák publikációit, ha tehetem forrásokat tanulmányozok és persze nyomon követem azokat a honlapokat is, melyek az én oldalaimhoz hasonló témákkal foglalkoznak.
Honnan tájékozódsz az új felvetésekről, összefüggés elméletekről?
Többnyire az általam szakmailag sokra tartott és tisztelt történészek publikációit keresem, és azon oldalakat böngészem, ahol tanulmányaik megjelennek. Így például többek közt Herman Róbert, Romsics Ignác, Ungváry Krisztián, Turbucz Dávid és Hahner Péter írásait rendszeresen elolvasom a tényleg.com –on, a Rubicon oldalán illetve a História és a Századok lapjain. És persze ha csak tehetem, megvásárolom új könyveiket is, akárcsak a már elhunyt nagy történészeink műveit, mint például Kosáry Domokos, Gosztonyi Péter vagy Katona Tamás írásait.
Melyik könyvet olvasod most?
Jelenleg Hahner Péter történész, 2013-ban kiadott könyvét olvasom, melynek címe „A nem létező rejtély” és az általam nagyon érdekesnek talált Kennedy gyilkosság történéseit rekonstruálja.
Adminisztrátora vagy a közösségi oldalon népszerű „Hódmezővásárhelyi lokálpatrióta” csoportnak is. Mit tapasztalsz, a helyi lakosokat milyen helytörténeti kérdések foglalkoztatják?
Amióta idén áprilisban Édesapámmal – aki már hosszú évek óta foglalkozik helytörténeti kutatásokkal, főleg a vásárhelyi dísz-kutakat és vízellátást tanulmányozva – létrehoztuk a „Hódmezővásárhelyi lokálpatrióták” nevű Facebook közösséget, azt tapasztaltuk, hogy sokakat érdekel városunkban Vásárhely története. Azt tapasztaltam, hogy leginkább városunk emblematikus épületei, így például a Károlyi-ház, a Fekete Sas, az Ótemplom története érdekli leginkább az embereket, illetve a többség szívesen tanulmányozza és nézegeti a régi városkép fényképeit, régi épületeinek rekonstruált felvételeit. A régi kutak, és legősibb épületek is nagy érdeklődésre tartanak számot. Viszont a komolyabb terjedelmű és nagyobb korszakokat felölelő történelmi tanulmányok elolvasására csak kevesen vállalkoznak.