quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 07. 09. szerda
  -  Lukrécia
Makó

Busómaszk és karneváli álarcgyár Makón

2015. február 15.


Oláh Nóra – Makó

Kómár Mátyás, a rendezvény szervezője elmondta, hogy a Szeretetszolgálattal már tíz éve indítanak kirándulásokat a mohácsi busójárásra. Az utazás helyett az idei esztendőben most itthon, Makón adóznak méltóképpen a téltemetésnek, méghozzá – a velük ugyancsak többéves kapcsolatban álló múzeummal közösen – egy farsangi álarckészítő kézműves foglalkozással. Az esemény ráadásul több volt egy kellemes helyi alternatív időtöltésnél, a szervezet ugyanis kiemelten igyekszik segíteni a környék (Rákos, Bogárzó) tanyáinak lakóin, a nagycsaládosokon, illetve a csonka családban élőkön. Így erre az alkalomra is mintegy tizenöten, gyerekek és szülők, nagyszülők jöhettek ezekről a helyekről a Szeretetszolgálat kisbuszával és személyautóval, hogy a makóiakkal együtt alkothassanak.

A múzeum foglalkoztató terme már rögtön a kezdés után szinte kicsinek bizonyult, hiszen sorra érkeztek a vállalkozó szellemű gyerekek, hogy mielőbb belevágjanak – a szó konkrét értelmében is – a feladatba. A csupán kísérőként velük jövő felnőttek sem álldogáltak sokáig tétlenül, előbb csak segítő szándékkal, később már a maguk örömére fogtak hozzá az alkotáshoz. A lehetőségeket valóban nem lehetett életkorhoz kötni: sokféle karton és díszítőelem, eszköz és anyag állt rendelkezésre; mindenki eldönthette, hogy szőrmével, szarvakkal és markáns kontúrfestéssel félelmetessé varázsolt busómaszkot, vagy éppen papírcsipkével, flitterekkel feldobott, karneváli eleganciájú darabot készítsen inkább. Még a legapróbbak is életkoruknak megfelelően, lelkesen színezgették álarcaikat. A máltaiak önkéntesei a múzeum munkatársaival közösen igyekeztek a makacsabb anyagokat a gyerekek keze alá igazítani, akadt is dolguk bőven a kemény dobozkarton vagy a cifrább körvonalak és szemrések kivágásával. Míg a kétkézi műveletek zajlottak, Apjok Vivien néprajzos a farsangi álarckészítés hagyományaiba avatta be az alkotókat.

Volt, aki úgy belejött a munkába, hogy nem állt meg egynél. A Rákosról érkező Anasztázia például büszkén újságolta, hogy nemcsak magának, hanem a húgainak is készít egy-egy maszkot, sőt az újévkor született kisöccsének is választott egy „fiús színű” kartont, hogy őt is meglephesse egy álarccal…

További képeink: