Tüzelő helyett könyv lett Csepregi Imre makói naplójából

Oláh Nóra – Makó

A város múltját, egyháztörténetét és a hívő közösséget ebben a személyes műfajban elővezető írásmű az előző részeivel és a majdani folytatásával együtt kivételes forrásdokumentuma lehet az 1944 és 1953 közötti időszak helytörténeti kutatásainak. Az 1944. szeptember 22-től, 1953. június 8-ig példaértékű elhivatottsággal és precizitással vezetett napló Tóth Ferenc történész nagyszabású vállalkozásával láthatott napvilágot 2011-től. Az első kötet a ’44 és ’46 közötti, a második a’47 és ’48, a harmadik pedig a ’49 és ’50 közötti  időszakot dolgozza fel. Az áldozatos szerkesztői munka persze önmagában nem vezethetett volna ilyen eredményre, ha a könyv kiadásához nem talált volna mecénásokat. A 4. kötet megjelenését a Szeged-Csanádi Püspökség, a makói Szent István Plébánia, Katona Pál plébános és makó i önkormányzat támogatta.

A könyvbemutató rendezvény köszöntőjében Farkas Éva Erzsébet polgármester méltatta Csepregi Imrét, aki mélyen vallásos, aszketikus és puritán, a híveiről odaadóan gondoskodó karakterével, nagy munkabírásával, kivételes és sokoldalú műveltségével a makói közélet jelentős alakja volt. Naplóját olvasva más módon – de bizonyos szempontból a kortársainál még alaposabban – lehet megismerni az adott személyt. A naplóíráshoz pedig bátorság, idő és csend szükséges. A sorokból ilyenkor az ember legszemélyesebb énje tükröződik, a szív bölcsessége szólal meg, és az utókornak adni akaró alázat –, fogalmazott a polgármester.

Pálfai Zoltán plébános „Emléktáblákat avattunk” című előadásában az emlékállítás jelentőségéről beszélt. Az Evangéliumon végighaladva mindössze két alkalommal került szóba az emlékezet, először Mária személyéhez, majd Jézushoz kapcsolódva („Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre…”). Fontos, hogy ez ne csak egy egyszerű visszaidézés legyen, hanem dinamikus folyamat, amelyben újra át lehet élni az eseményeket. Arra kell szolgálnia, hogy az adott személy jelenléte hatékony maradjon közöttünk. Az emlékezés tehát cselekvés, nem pedig holt kődarabok gyarapítása…

Tóth Ferenc történész, a kötet szerkesztője sok részletre kitérően idézte fel Csepregi Imre alakját. Bemutatta az egykor kitartó szorgalommal, kitűnő eredménnyel tanuló diák pályájának alakulását, helybeli, aradi majd bécsi tanulmányait, támogatójának, Dessewffy Sándor csanádi püspöknek a szolgálatában eltöltött időszakát. Elismeréssel adózott az előtt az – általa személyesen is ismert – ember előtt, aki 1931-ben visszatérve szülővárosába, rengeteget tett a helyi kultúráért, a hanyatlásnak indult hitélet újbóli fellendítéséért. Előadásokat, zarándoklatokat, Mária-napot szervezett, sőt még régészeti kutatásokat is végzett – hogy csak néhányat említsünk sokoldalú munkásságából.

Az egyébként majdnem tüzelővé vált kézirat kötetté válását többen is segítették: Török József lektorálta, a latinul írt szövegrészeket Tusor Péter fordította magyarra. A mintegy 3363 oldalnyi terjedelmű anyagot a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány megbízásából írta át számítógépre Saliga Lászlóné. A sok eleki adatot is tartalmazó kötethez a szerkesztő helyi segítője Arató Eszter volt. A borító fotó Dömötör Mihály munkája. A kötetben száznál is több fénykép található, amelyek méltó kiegészítői a kor írásos dokumentumának. A kézirat egyébként a makói Szent István Plébániára kerül.