Emberlelkű székek és szürreális festmények a makói múzeumban

Oláh Nóra – Makó
„Trónszékek és kollázsképek” címmel nyílt a tárlat, utalva a látogatót fogadó élménybeli kettősségre, amely motívumvilágában, egyetemes törekvéseiben mégis harmonikus egységet teremtett. Mezei Gábor művészetének sokszínűségét Grászli Bernadett, a győri múzeum igazgatója méltatta. Az antropomorf – emberformákat idéző – bútordarabok megálmodója a ’60-as évek közepén ismerkedett meg Makovecz Imrével, aki ugyancsak szembefordult a modern ipari építészet egyhangúságával. Az organikus építészet és belsőépítészet két legegyedibb képviselőjének pályája így szükségszerűen számos ponton összekapcsolódott; „eleven” terek született terveik nyomán, egyik ezek közül a makói Hagymaház. Ezekbe a lélegző, organikus enteriőrökbe szervesen illeszkedtek Mezei Gábor szürreális bútorlényei, ember- vagy állatforma trónusai, szárnyas szekrényei. Még emberi tulajdonságokkal is rendelkeznek: a jó karosszék például arisztokratikus, méltóságteljes megjelenésű. Leggyakrabban használt kompozíciós elemei az ősi körforma, az életfa, a szárny.
Tárgyaival rokon hangulat- és motívumtartalmat idéznek a kiállított festmények. Bizarr fantáziaszülemények, tárgyakkal ötvözött „hibrid” lények, vízköpő-szerű sárkányhüllők, kollázsszerűen összekomponált részletelemek népesítik be ezeket a képeket. Gyakran tűnnek fel madarak – hol fő-, hol társzereplőként -, a törzsi művészet maszkjai pedig a gorilla vagy a pávián vonásait viselik magukon. Játékosság, groteszk humor szövi át az egyébként nagyon is komoly és elgondolkodtató üzeneteit. Fő ősmotívumok itt is fellelhetők: napkorong, életfa, angyal és szárny – emellett geometrikus alakzatok ugyancsak beépülnek a szimbólumok sorába.
A Munkácsy-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével is kitüntetett művész festészete későbbi keletű, és talán kevésbé ismert a szemlélők számára, mint belsőépítészeti alkotásai, de mindenképpen az életmű szerves részét képezik. Élményteremtő és élmény-átadó folyamat, amelyről maga Mezei Gábor így nyilatkozik: „nagyon szeretek festeni, az olajfestékkel való küzdelem, a kenés szinte érzéki élvezet”.
A makói kiállítás megnyitóját egyébként zenei produkció, Galgóczki Zoltán, a Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola növendékének klarinétjátéka is színesítette.