Tamás bácsi akvarelljei a makói könyvtárban

Oláh Nóra – Makó
„Tamás bácsi úgy szórta szét közöttünk finom lírájú akvarelljeit, mint egy leveleit hullató öreg fa, mely épp oly észrevétlen távozik a természetből, mint ahogyan ő elment most a mi körünkből” – Szelesi Zoltán leírt szavai érzékletes hasonlattal jellemzik nemcsak Bánszki Tamás művészetét, de magát az embert is. Akik csak a megkapóan egyszerű életképeket szemlélik a könyvár paravánjain, talán maguk is hasonló lelket képzelhetnek mögéjük. A nagyság sokszor épp a letisztult, mindenfajta fellengzősségtől mentes alkotásokban nyilvánul meg, amelyek nem szorulnak semmilyen magyarázatra.

A festő-, grafikus- és szobrászművész gyakran és szívesen örökítette meg a szülőfalut, a tanyákat és utcákat, a mezőgazdasági munka jellemző mozzanatait. A hű leképezés nem holmi sematikus „valóságmásolást” jelent; a pontos részleteket érzések, hangulatok, jellemrajzok és mozdulatok teszik utolérhetetlenül élővé. És valami csendes békesség is áthatja, mint például az I. világháborús olasz fogolytábor életének megörökített pillanatait. Lényegre törő és a lényeget hűen kifejező képei a lehető legegyszerűbb eszközökkel – grafitceruzával, tussal, akvarellel – készültek; ez akár szelíd üzenet is lehetne a technikával és hatáselemekkel bőven felszerelt, ám sokszor sekélyes jelenkorunk számára…

+++

Bánszki Tamás Földeákon született 1892. december 18-án. 1912-től a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult 1918-ig, ahol tanára volt Révész Imre (festőművész), Bosznay István, Edvi Illés Aladár. 1920-tól tanított Tarpán, Fehérgyarmaton, Debrecenben. 1952-től Szegeden és Makón is oktatott. Tagja volt a MAPE-nek, a debreceni Műpártoló Egyesületnek, a Művészháznak, az Ajtósi Dürer Céhnek, a Grafikai Műhelynek. Itt kísérletezte ki a vernis-mou, mezzotinto, akvatinta technikákat. Kisgrafikáival szerepelt a II. varsói nemzetközi fametszet kiállításon (1936) és Chicagóban (1939). Illusztrálta Láng-Sümeghy: Debrecen katolikus múltja c. kötetét (Debrecen, 1927). Több száz képet és grafikát készített, a legjelentősebb gyűjtemény egy volt tanítványa és tisztelője tulajdonában van. 1971. január 2-án hunyt el Földeákon. Sírja a földeáki temetőben található.