Hősi halál a panelrengetegben
Böllérpogácsa, házipálinka. Így indult a reggel a panelek tövében az Árpád utcai Tájházban, ahol a két házigazda Csáki Zsolt és Sonkoly Ágnes fogadta a vendégeket és természetesen a bölléreket. A jó 120 kilós poca hamar a másvilágra, majd részleteiben a jelenlévők bendőjébe távozott. Dezső coca tehát hősi halált halt, hogy az éhes gyomrok oltárán kerüljön a malacvalhallába.
A hagyományőrző napon, mintegy hagyománytiszteletből egy régi szalmás pörzsölőt is beizzítottak, a húst is kézi darálón trancsírozták fel. Készült itt minden, ami ilyenkor szokott. 9-kor már kirakóst lehetett volna játszani a disznóval, de azt is csak nehezen, mert vérét, frissensültjét már elfogyasztották, belső részei pedig az abálóban fürödtek.
Aki kedvet kapott, így szombaton délelőtt még nem maradt le mindenről. Eztán sütik a zsírt meg a tepertőt – felénk csak töpörtő – , kemencézik a pecsenyét, a hurka-kolbászt, de készül vásárhelyi disznópaprikás. Ez azonban, mint Almási István polgármesterünk is elmondta a Kandász Andi műsorban, hidegen az igazi. És milyen igaza van, estére, délutánra zsírszaggal, vérrel, sülttel, és pálinkával telve, a rosseb se kívánja a meleg paprikást. De majd másnap reggel!…
“Kolbász! Kolbász, az lögyön sok!” – hallottuk délelőtt az utasítást, jelezve, ezt itt is jobban szeretik, mint a hurkát – de hát utóbbit se dobjuk a kutyának. A disznótoros mellé ropogós kenyér és házi savanyúság dukál, no meg pálinka, amit ha kell, ha nem, diktálnak a vendégbe.(hogy a fene vinné el, miért kellett autóval érkeznünk?)
A szervezők a délután közepéig még ott lesznek és ínycsiklandozóvá transzformálják, az így világhírnévre szert tett állatot. Azt is ígérik, mindenki tele hassal fog hazavánszorogni. Szóval aki nem félti az epéjét, nem vegetáriánus, nem muzulmán vagy nem volt még disznóvágáson, még bőven lenézhet az Árpád utcára.
