Magához szólította az Isten Makó legidősebb polgárát

Az 1909. január 6-án született János bácsi szakmájával családi hagyományt őrzött, hiszen édesapja és nagyapja is szíjgyártóként dolgozott, s fia és unokája is ezt a mesterséget választotta.

Számtalan anekdotája közül az egyik kedvence a családi legendáriumból az a történetet volt, miszerint jómódban élő felmenői még az 1848-as szabadságharc idején az akkor érvényes fizetőeszközért, azaz Kossuth bankókért adták el házukat. Ám nem költötték el időben a pénzt, ami a szabadságharc bukása után azonnal értéktelen papírossá vált, így mindent kezdhettek elölről.
A neves makói szíjgyártó dinasztia legidősebb tagja 5 éves volt az I. világháború kitörésekor, a II. világháborúban megjárta a Don-kanyart. Családi műhelyüket kétszer is elzabrálták, az I. világháborút, majd a kommünt követő román megszálláskor a román  katonák vittek el mindent, de ugyanezt tették a II. világháborúban az oroszok is.

Jani bácsi fiával. Átadta neki a szakmát.

A ma is működő Lenhardt műhely elődjét egyébként Jani bácsi szíjgyártó nagyapja alapította még 1873-ban, hatévnyi katonáskodás után.
– Elfelejtkezett rólam az Isten, ezért vagyok még itt, ilyen hosszú idő óta! – fogalmazta meg a makói Kálvária úti házban Lenhardt János a 105. születésnapján, aki most mégiscsak eszébe jutott a Mindenhatónak, s magához szólította.

Makó legidósebb polgárát pénteken helyezték örök nyugalomra a római katolikus temetőben.