A Makó Város Díjazottja – füstös hangulatú vásznak

Oláh Nóra – Makó
Számunkra talán szokatlan világba navigál, hiszen kopott, piszkos, sivár, poros, (és még sorolhatnánk a jelzőket) nagyvárosokat, ipartelepeket mutat be. Persze nem azért szokatlan, mert nem látunk magunk is ilyesmit, inkább az a különös, hogy ezt „nem szokás” megörökíteni – legalábbis a művészet „mezei”, provinciális értelmezése szerint. Vagy ha már mégis, akkor kapjunk cserébe némi megszépítő illúziót… Nos, itt nincs semmiféle látványplasztikázás: Szabó Ábel hűvös tárgyilagossággal tárja elénk mindazt, amit láttatásra kiválaszt. A vason a rozsdát, a falon a málló vakolatot, az elmosódó graffitit, az aszfalton az olajfoltot – vagyis az ember-alkotta tárgyakon a humán és a természeti amortizáció jegyeit. Drámai túlzások, vádak és ítélkezések nincsenek ezekben a közlésekben, csupán korrekt leképezés – belecsempészett finom iróniával és jelképes tartalmakkal. Mert bizony az emberek nélkül ábrázolt, lehangoló nagyvárosi terekben szinte tapintható valami nyomasztó kísértetiesség, amit az alkotó és a befogadó továbbgondolhat…
Modern helyszínek, újraéledő stílus – a fotórealizmus -, és hozzá a klasszikus olajfestés technikája: a művészi eszköztár ilyen különleges ötvözése teszik Szabó Ábel alkotásait összetéveszthetetlenül egyedivé. Technikai akadályt nem ismerve, bravúros szakmai tudással felvértezve fest meg minden apró részletet – képein az „átvivő erő” egyik fő forrása épp ez a következetes pontosság.
Ha Makón jár, műveivel kapcsolódik a hely szelleméhez. Ilyenkor nem kihalt nagyvárosi utcák kerülnek ki a keze alól, hanem a hasonló hangvételű vidéki változatok: hihetetlen pontosságú, tökéletes anyagszerűséggel kimunkált szalmabálák, sárban kirajzolódó keréknyomok… Ezeknek a képeknek ráadásul különös atmoszférát kölcsönöznek a puritán fekete-fehér kontrasztok, annak köszönhetően, hogy a művész – grafikus erényeit is imponálóan „odatéve” – szénnel rajzolta nagy méretű vásznait. Az eredmény fotóhű, de még a fotóknál is intenzívebb erejű alkotás lett. De nem kevésbé meggyőzőek azok az ugyancsak itt készített színes festményei sem, amelyek modelljéül a leghétköznapibb tárgyakat választotta: néhány karalábét, egy vödör vizet, járműrészleteket.
Szemlélete beleillik a NATURA Marosmenti Művésztelep szakmai törekvésébe, hiszen valósághű festészetét akár a leglaikusabb szemlélő is képes befogadni – mögöttes mondanivalóján pedig a legértőbbek is elgondolkodhatnak…