Szalmakalapban, festőállvánnyal Makó utcáin

Oláh Nóra – Makó

Hihetetlen atmoszférateremtő erővel sikerül a leghétköznapibb tárgyból, kopott felületből, időrágta épületrészletből a legnemesebb festőiséget elővarázsolnia. Messze több ez, mint pontos megfigyelés és leképezés, vagy akadémikus hatáskeltés. Az elkapott részletek, az átfutó fények, a hitelességük mellett, egyedien plusz jelentést kapnak olajképein.

Jól érzi magát Makón. Itt nem kell messzire menni a megörökítendő témáért, jóformán elég csak kilépni a kapun. Nem véletlenül született annyi festménye a hely ihletésében – ezek közül több a város tulajdonába került. Igaz, nem szívesen válik meg tőlük, alkotás közben bizony nagyon az ember szívéhez nő a produktum… szerencsére az inspiráló forrás és az alkotókedv folyamatos és bőséges.

Részvétele a makói alkotótelepen azért is lehet termékeny, mert három hét áll rendelkezésre az elmélyült munkához – kevesebb bizony nem volna elegendő az övéhez hasonló formátumú olajfestmények elkészítéséhez.
A városban vonzó számára az is, hogy a helyi értelmiség meglepő közvetlenséggel és rokonszenvvel fogadja és visszavárja a művészeket.

Az 1957-ben Budapesten született művész egyébként is a vidéket tekinti élhető – és éltető – közegének, hiszen 2001 óta Berkenyén él családjával, korábban 15 évig Szegeden lakott. 1978-tól nyaranta a Gyulai Nyári Művésztelepen dolgozik, amelynek 1996 óta a művészeti vezetője is. 1984 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) tagja. Rajzolni és festeni 1976 és ’83 között Balogh Gyulánál tanult, aki szintén a NATURA Marosmenti Művésztelep (és a Gyulai Nyári Művésztelep) meghatározó egyénisége.

Bodor Zoltán pályájának külön érdekessége, hogy eredetileg orvosként végzett, és ez irányú képzettségét – alkotói tehetségével ötvözve – orvosi illusztrátorként is kamatoztatja. Emellett templomi falképek tervezésében, kivitelezésében és restaurálásában is nagy tapasztalatra tett szert.(Murális munkái: a kunszentmártoni katolikus templom szekkóinak restaurálása 1989-1991-ben, Szent István-szekkó, Budapest-Rákospalota, főplébánia templom 1992-ben, Pantokrátor-mozaik, Szegedi Magyar Ortodox Plébánia 1994-ben.)

Rendszeresen szerepel országos csoportos kiállításokon (Gyulai Nyári Művésztelep, Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat, Szegedi Nyári Tárlat, Hatvani Galéria, NATURA záró kiállítások, Makó), emellett 1982 óta számos önálló tárlaton állítja ki munkáit – városunkban két alkalommal is (Városház Galéria, József Attila Múzeum). Művészetének színvonaláról díjak sora tanúskodik, legutóbb Makó város díját vehette át 2012-ben.