Makó legjobb fotósai mutatkoztak be a Hagymaházban
Oláh Nóra – Makó
A Makói FotóBarátok nevű, jelenleg 80 körüli taglétszámú csoport létrehozása Sipos István nevéhez fűződik, így próbálva egymáshoz közelebb hozni a városban és környékén élő, fényképezést kedvelő és művelő embereket tapasztalatcserére, egymás szakmai segítésére, közös programok eltöltésére. A társaság tagjai tehát nemcsak a virtuális kommunikációra hagyatkoznak – legutóbb például bográcsozással megkoronázott hangulatos kirándulást szerveztek Mártélyra.
A legadekvátabb közös program pedig épp egy olyan bemutató létrehozása, amely – kilépve az Internet világból – az alkotáson keresztül élő közelségbe hozhatja az alkotót a befogadóhoz. A Hagymaház szívesen biztosít hátteret hasonló kezdeményezéseknek, hiszen fontos megtudni, hogy mások hogyan látják a körülöttük lévő világot. Bálint Márta igazgatónő – visszaemlékezve a Horváth István nevével fémjelzett egykori aktív helyi fotós életre – bízik abban is, hogy a jelenkor szakembereinek jóvoltából újjáéledhet a fotós alkotótelep hagyománya.
Dömötör Mihály a város legjobb fotósainak nevezte a kiállítás szereplőit, akiket név szerint, és legnívósabb alkotásaikat külön is kiemelve mutatott be a közönségnek.
Dömötör Mihály Makó legjobb fotósainak nevezte a tárlat résztvevőit.
Bakos Tamás fotóján különleges látószögben és fényviszonyok között tárul elénk a Hagymatikum és a vele szerves egységet alkotó környezete. Cservölgyi Zsófi egyik portréján a szépség, míg másikon a jókedv ábrázolása meggyőző, míg a harmadik – a Photoshop ésszerű használatának köszönhetően – drámai élményt nyújt. A hatalmas szemben tükröződő fényképezőgépes figura az alkotó konceptuális önarcképeként is felfogható.
Halasi Csaba melankolikus hangulatú monokróm képei a technikai tudáson túl a gondolatközlés és –ébresztés képességéről is árulkodnak. Kurucsai Zoltán az elvágyódást és a gyászt idézi meg egy-egy művével, de természeti képei is figyelemreméltóak. Mari Attila munkája, a „Deszki Dallas” már a címével is asszociációkat kelt, ugyanakkor a panoráma- és a makró fotózás területén is otthonosan alkot.
Martini János egyik műve egy régi képalkotási technikát, az árnyképkészítést juttatja eszünkbe, míg naplementéje színeivel és kompozíciójával kelt hatást. Nagy Tímea mesterien alkalmazza az aranymetszés szabályait, emellett nem szokványos nézőpontokkal és megoldásokkal támasztja alá mondanivalóját.
Naszradi Andrást láthatóan a zord téli idő sem riasztja vissza a fotózástól, de éberen figyeli és örökíti meg a szebb természeti jelenségeket – így a szivárványt – is. Pintér Andrea a múló időt, valamint a természet és az ember által létrehozott szépségeket dokumentálja kiállított képeivel.
Sipos István a vízen megjelenő tükörkép látványából épített szimmetriát, míg a kövön elhelyezett rózsa az elhagyatottságot szimbolizálja. Tar István líraian egyszerű fényképen mutatja be az öregember és biciklije együtt-öregedését.
Változatos képekkel jelentkeztek a kiállítók.
A tárlaton résztvevő fotósok közül két alkotó különösen magas színvonalat képvisel. Az egyikük Mágori Dániel, akinek elgondolkodtató kiállítási anyagához ötletes címek adnak útmutatást. „Első kollódiumom a hibaizmus jegyében” című képe a felvállalt hibát dokumentálja, s teszi az alkotást ezáltal is érdekessé. Az „Apote-Mészy” a tavaly elhunyt művésztársnak állít emléket (az apoteózis – megdicsőülés – szó lerövidítésével).
Kis Lajos a csoport legnagyobb formátumú egyénisége, aki méltán lehet példaképe fotós társainak. Nyitott szellemű, kísérletező alkotó, a hagyományos technikák kiváló ismerője, ám sohasem öncélú alkalmazója. Különleges hangulatúak az utóbbi időben, nedves kollódiumos eljárással készült valódi kézműves fotói. Az egyedileg megalkotott képeket a technikából fakadó tökéletlenség teszi érdekessé.
A Makói FotóBarátok első közös kiállítása előreláthatólag augusztus 9-ig tekinthető meg – és remélhetőleg évről-évre sok hasonló bemutató követi még…
Lóczi Gábor további képei a tárlatnyitóról:
