Éjszakai túrán tárultak fel a makói templom kincsei

Oláh Nóra – Makó

Pálfai Zoltán plébános atya köszöntője után egy kisfilm vetítésén keresztül hozták közelebb a jelenlévőkhöz Mária személyét, valamint a templom Szűzanya ábrázolásait, majd a Dr. Mihálka György Városi Vegyeskar kamarakórusának énekével folytatódott a műsor. A csendes, bensőséges jellegű dalok – Kodály: Ó, szép béke, Marenzio-Kerényi: Alkony, Mendelssohn-Bartoldy: Búcsú az erdőtől, Wolf: Ave Maria, illetve az ugyancsak Máriáról szóló Salve Regina – az este hangulatához illettek.

Műsorral is fogadták a vendégeket.

A legismertebb katolikus Mária-ének, a Boldogasszony Anyánk – Szirbikné Baranyi Éva és Hajdúné Siket Márta szólójával – jelentette az átvezetést az emberi hangtól egy másfajta zenei dimenzió felé: a népének dallamára egy orgona improvizáció következett, tisztelendő Tóth Roland orgonaművész előadásában. A hatalmas térbe kiáradó, hol borzongatóan mély, hol tiszta erővel csengő hangzás talán még a lelkiségre kevésbé fogékony hallgatókat is egy magasabb szférába ragadta. Végül régi magyar himnuszunkat, amelynek dallama a 17. században született, a padokban ülők együtt énekelték, orgonakíséret mellett.

Orbán Imre muzeológus ikonográfiai előadásával folytatódott a programok sora, aki a templom – elsősorban az oltár – képeit és szobrait mutatta be, mégpedig nem az esztétika szemszögéből, hanem a mondanivaló tükrében. Az egyházi műalkotások feladata ugyanis nem a díszítés; a szépségnél előbbre való a tanítás.

Orbán Imre a templom képeit és szobrait mutatta be.

A 160 éves főoltárkép azt a jelentőségteljes pillanatot mutatja, mikor Szent István felajánlja Magyarországot Máriának. Kiemelt szerepe van a figyelemvezetésnek: az Istvánra néző angyaltól a Mária felé nyújtott, az országot szimbolizáló koronán keresztül az anyja karján tartott, reá forduló tekintetén át Jézusig. A szimbólum üzenete egyértelmű: a földi ember számára Mária személye jelenti a Jézushoz vezető utat. Töblettartalommal bíró képi jegyek szép számmal találhatók az egyházi művészetben. Ezek közül – egy csoportos interaktív játék segítségével – ötfélét kellett megtalálni a templom képein, szobrain: az erkölcsös életet jelképező liliomot, az ugyancsak az ártatlanságot, illetve a pásztort szimbolizáló bárányt, a mennyország virágát, a rózsát, a kis Jézust, illetve a szentek feje fölött megjelenő dicsfényt, a glóriát.

Az előadások zárásaként ismét a muzsikára fókuszált a figyelem: a templom férfi ének- és zenekara három közismert könnyűzenei dallal örvendeztette meg a zenekedvelőket, hegedűn közreműködött Majoros Ildikó.

A második programszakaszban aztán előkerülhettek a zseblámpák, hiszen a kíváncsi látogatók átsétálhattak a plébániára, és megtekinthették többek között Mindszenty bíboros egykori szobáját, a száz esztendős irodát, a nagyebédlőben kiállított régi képeket, könyveket és liturgikus ruhákat. A sejtelmes fényben ezek a régi tárgyak szinte valóban életre keltek, s kis időre „jelenközelbe” hozták a régmúltat…

További képek a programtól és a túráról: (Fotó: Baranyi Katalin)