Suliba menet mentett életet a 17 éves makói diák

Korom András – Makó

– A múlt szerdán reggel elindultam az iskolába otthonról, úgy mint máskor. Menet közben be-benéztem az utcákba, így pillantottam meg, hogy a Fiumei utca túlsó végén valami hever a földön. Ahogy jobban megnéztem, kiderült, hogy egy idősebb férfi fekszik az úttesten, mellett állt egy motor. Gondolkozás nélkül indultam felé, s minden átfutott az agyamon, hogy mi is történhetett – mesélte Bence.

A JUGYU, azaz a makói Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola 3-os, rendvédelmi osztályba járó diákja azonnal odarohant, s látta, hogy mások már próbálnak segíteni a férfin, de szakszerűtlenül teszik azt. Ezt onnan tudta, hogy ifjúsági Vöröskeresztes önkéntesként számos alkalommal vett részt elsősegélynyújtó versenyen, azaz profinak számít.

Bence elárulta, mindig tart a táskájában kék kórházi gumikesztyűt felhúzta azokat és azonnal cselekedett.
– Nem akartam nagyobb bajt okozni, ezért alaposan és többször is meggyőződtem arról, van-e pulzusa a bácsinak. A nyaki verőéren tapintottam ki, s mikor meggyőződtem arról, hogy nincs,  rádöbbentem: meghalhat, ha azonnal nem segítek rajta.

A talpraesett fiatalember, óriási lélekjelenlétet tanúsítva azonnal szabaddá tette a férfi légzőútját, majd hozzá kezdett a szívmasszázshoz. Szerencsére épp akkor jár arra egy betegszállító autó, abból hívták ki a mentőket, azok pedig azonnal a helyszínen voltak.

– Azt mondta a mentőorvos, hogy a bácsi nekem köszönheti az életét – mondta Bence, aki a helyszínen is megmutatta, hol feküdt a beteg.

Ott derült ki, hogy rosszulléte előtt a bácsi egyik ismerősével, Török Sándorral (57) beszélgetett az utcán.
– Egy pillanatra elfordultam tőle, s mikor visszanéztem, már a földön volt „Zoli mi van?” kérdeztem tőle, de nem felelt, nem éreztem a pulzusát sem, úgy gondoltam, hogy leállt a szíve. Egy hölgy jött segítő szándékkal, majd pillanatok alatt megérkezett Bence is, aki aztán szakszerűen látott neki a szívmasszázshoz. Majd jöttek a betegszállítók, végül a mentők. Mindez pár perc alatt játszódott le – tette hozzá Török Sándor.

– A történtek után felhívtam az édesanyám, aki a makói kórház újszülött osztályán dolgozik, hogy elmondjam, megmentettem egy ember életét. Alig hitte el. Később bemehettem a bácsihoz az intenzív osztályra. Amikor megtudta, hogy én mentettem meg az életét, csak annyit tudott mondani a meghatódottságtól, hogy köszönöm, köszönöm.

Bence egyébként azt mondta, hogy akciója után úgy ment az iskolába, mintha mi sem történt volna s különösebben senkinek sem mondta el, hogy milyen izgalmas volt a reggele. A történtek miatti stressz persze jelentkezett nála is – a matekórája közben. Az egyébként tűzoltónak készülő fiú erről azt mondta: egyszerűen nem értette még azokat a dolgokat sem, melyeket addig biztosan tudott.