Organikus vonalhullámok, építészeti elemek – rálátás egy művészpályára
Oláh Nóra – Makó
Karsai Ildikó pályája tulajdonképpen „genetikailag determinált” volt, hiszen szüleitől kapta örökségül-útravalóul a tehetséget, a kreativitást, a művészet inspiráló közelségét. Így jóformán egyenes út vezetett a Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Magyar Képzőművészeti Főiskola falai közé, többek között olyan mesterek iránymutatásával, mint Szalay Ferenc, Fritz Mihály, Lelkes István, Dér István és Szatmári Gyöngyi.
Alkotói életútja a folyamatos befogadásról és az ismeretek felhasználásáról szól; ez az állandó megújulási képesség és mindenre fogékony érzékenysége teszik vérbeli művésszé.
Sokoldalúsága többféleképpen is megnyilvánul. Egyrészt a technikai megoldások terén, hiszen az egyedi, fekete-fehér vagy majdhogynem-monokróm tus- és a finom színvilágú ceruzarajzokon kívül sokszorosító grafikai eljárások, a rézkarc és az offset is megjelennek műveiben. Ugyanakkor alkotói törekvéseire éppúgy jellemző ez a termékeny többarcúság. Az autonóm grafika mellett – mely egyre igényesebb formában van jelen Karsai Ildikó művészetében – erőteljes vonalat képez a tervezőgrafikai attitűd. Kiapadhatatlan ötletforrásról árulkodik például a tematikus kiadványok, meghívók arculata, ugyanakkor a leginkább egzakt feladatok is utánozhatatlan egyediséget kapnak a keze alatt.
A képgrafikusi és a tervező grafikusi munkásság harmonikus egységet alkot az eddigi életművében – így az ezt tükröző kiállítás összképében is. Vagyis jól megférnek együtt a természet számtalan jelenségét szimbolizáló, hullámzó organikus ívelések, a láthatatlan erővonalak láthatóvá álmodott finom kivetülései, valamint a nagy fegyelmet, pontosságot és alázatot kívánó szakmai kihívások. Ennek a harmóniának a kulcsa, hogy Ildikó produktív és reproduktív művész is tud lenni egy személyben.
Gondolatiságában is összetett, sokrétű anyag a Rálátás, messze túlmutat a konkrét természeti és építészeti formákon: spiritualitást, szakralitást, etikai kérdéseket, személyes lelkiséget és egyedien alkalmazott beszédes jelképeket tárnak elénk.
Egy művész pályájában külön érték, ha nemcsak alkot (és még esetleg önmagát képviseli a közönség előtt), hanem teljes értékű szervezőként is részt vesz környezete vizuális művészeti életében. Aktív arculattervezője városunknak, a Városház Galéria kiállítás-sorozatában számos alkotónak és csoportnak biztosít bemutatkozási lehetőséget, elkötelezett vezetője a Natura Marosmenti Művésztelepnek. Példaértékűen kitartó gyűjtőmunkával kutatja szülővárosának építészeti emlékeit, ennek köszönhetően, sajátosan lírai „áthangolásban” naptárakon, kiadványokon is napvilágot láthattak ezek az ember-alkotta remekek: homlokzatok, erkélyek, tornyok, oszlopok, épületdíszek. „Makó, a Maros-menti Konstantinápoly” című minikönyve – melyet az azóta elhunyt Novák István főépítésszel közösen készített – méltó reprezentánsa ennek a törekvésnek.
Rálátás – találó cím. Hasonlóan szemléletes, mint a „Szemmagasság”-nak keresztelt korábbi Karsai Ildikó-katalógus. Mindkettő egyfajta összegzés, de a Rálátás már egy magasabb „figyelőállásba”, emelkedettebb nézőpontba vezet, ahonnan nagyobb területet járhat be a szem…