Bosszúból ölték meg Makó országgyűlési képviselőjét

A Földeákon született politikus egyetemi 1891-ben elnyerte az államtudományok doktora címet Budapesten,majd a következő év májusában Csanád vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották, majd 1895 októberétől tiszteletbeli főszolgabíróként működött. 1896 decemberében lett a megye főjegyzője, 1901 decemberében pedig alispánná nevezték ki.

1905-től az országos politikával foglalkozott. Rövid ideig volt tagja a régi Szabadelvű Pártnak, majd csatlakozott Országos Alkotmánypárthoz. 1905-től 1918-ig volt országgyűlési képviselő. A képviselőház 1906. április 26-án választotta meg alelnöknek. 1911 novemberében házelnöknek választották Berzeviczy Albert helyére. 1912. december 31-én Lukács László miniszterelnök beterjesztette a választójogi reformtervezetet. Az első világháború kitörése után kinevezték közélelmezési miniszteri biztosnak, amiről 1917-ben lemondott.

Már visszavonult a politikától. amikor a makóiak 1919. április 23-án megölték Vásárhelyi Kálmánt, a Tanácsköztársaság rendkívül népszerűtlen népbiztosát. Halálhírére Szamuely Tibor büntetőhadjáratként páncélvonatot indított Makóra. Az ezen utazó Lenin fiúk, azaz a korabeli terrorlegények minden útba eső települést kiraboltak, túszokat szedtek, s ezt tették Makón is, összeszedve a tehetősebb polgárokat, illegve a politikában korábban részt vevő városi értelmiséget. Pestre visszaindulva azonban a túszok egy részét már a vonaton meggyilkolták, s holttesteiket menet közben dobálták ki a vagonokból. Návay Lajost, akit a földeáki direktórium adott a Lenin fiúk kezére, nagybátyjával Návay Ivánnal, és a menet közben szintén túszul ejtett szentesi főjegyző Kiss Bélával együtt, minden további teketória nélkül lőtték agyon a kiskunfélegyházi pályaudvaron.