Érmek és kisplasztikák tárlata a makói fürdőben

Oláh Nóra – Makó

A Hagymatikum valóban többrendeltetésű objektum. A fürdőzés, a kikapcsolódás és a gyógyulás „alapfunkcióin” túl kulturális és szórakoztató programok is bevonzzák az érdeklődőket. Kiderült például, hogy építészeti adottságainál fogva remek kiállító helyszín is lehet. Ezt felismerve, Scheitzner Beáta fürdővezető és Karsai Ildikó grafikusművész, a Városház Galéria vezetője igyekeznek lehetőséget teremteni helyi kötődésű alkotóművészeknek a bemutatkozásra. Tavaly júliusban a makói gyökerű Fodor Ilda és – az éppen a tárlat ideje alatt tragikus hirtelenséggel elhunyt – Mészáros Gábor Mészy keramikusművész-házaspár kiállítása nyitotta meg ezt a sort, amely most újabb plasztikai remekművek prezentálásával folytatódott.

Fritz Mihály kiállítását Gombkötő Margit tanárnő nyitotta meg, aki bevezetésül a közös kapcsolódási pontot, a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolát említette, egészen pontosan Fritz tanár úr ábrázoló geometria, művészettörténet, grafika és betűírás óráit. „Aprólékosság, ugyanakkor komplexitásra való törekvés”, „a folytonos keresés-kutatás nyugtalansága és mellette a nyugalmat sugárzó hatalmas szakmai tudás” – ezek az egykori diák asszociációi tisztelt és szeretett tanáráról.
Egy másik képzettársítási alap minden makói számára egészen szem előtt van, hiszen a Hagymaház előtti térre 2000-ben komponált Múzsák kútja ugyancsak a művész alkotása.

Aktok…

E kiállítás kapcsán Fritz Mihály sokirányú alkotói tevékenységének eddig talán kevésbé ismert oldala került reflektorfénybe: az éremművészete. Ebben a műfajban hozható igazán szintézisbe minden olyan erény, műveltségi terület és tudományág, amely a művész erőssége: a korábban már említett szaktárgyak és személyiségjegyek – méghozzá néhány centiméteres sugarú körökbe koncentrálva és tematikus kötöttségekkel behatárolva. A kötöttségekből is valami eredetit kihozni – ez izgalmas kihívást jelent számára, ráadásul itt igazán kibontakozhat bevallottan „rajzmániákus” oldala is.

… és ülő nő.

Fritz Mihály éremművészetének magas színvonalát – ha műremekeinek puszta látványa netán nem volna elegendő – elismerései is reprezentálják. 1988-ban, majd 2010-ben a világ éremgyűjtőinek szavazatai alapján a világ legszebb emlékpénzei lettek a Világ Vadvédelmi Alap 25 éves évfordulójára készült 500 forintos és a világörökség kincseit felvonultató sorozat részeként Budapes szépségeit bemutató 5000 forintos ezüstpénzei. A Magyar Éremgyűjtők Egyesületétől 1999-ben kiérdemelte a Pro Numizmatika-díjat. A páratlan években Sopronban megrendezett Országos Érembiennálékon szintén nem egyszer döntöttek úgy, hogy a Legjobb Vert Érem az övé.

Fritz Mihály szobrászművész 1947. február 18-án született Marosvásárhelyen. 1969-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei: Tóth Sándor, Szalay Ferenc és Pátzay Pál. A szobrászat hagyományos műfajait (éremtől a köztéri szoborig) műveli – illetve anyagaival (kő, bronz, fa, terrakotta) dolgozik. Kezei alól mintegy 13 köztéri szobor, 16 emléktábla és dombormű, valamint több mint 900 érem – közöttük 20 emlékpénz – került ki. Kb. 20 egyéni kiállítást rendezett. 1969-től 2009-ig a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola művésztanára.