Természetismeret óra irodalmi nyelven és művészi fotókkal

Oláh Nóra – Földeák

Író-olvasó találkozót persze nem lehet elképzelni könyvek nélkül, ezért Telegdi Ágnes a különböző életkorú gyerekeknek szóló könyveit is magával hozta, melyeknek érdekessége az, hogy a fotóillusztrációkat is ő maga készítette, míg a borítók az édesanyja munkáját dicsérik.
Kisebbeknek születtek a Barnabás meséi, amelyeknek a medvebocs-főhőssel történő kalandjai elsősorban a családi lét fontosságát emelik ki. A nagyoknak pedig már kijár a „komoly” ismeretterjesztés, így számukra megszületett az Ó, azok a csodálatos állatok! című könyvsorozat, amely többéves természetjárás és fotózás eredménye.

Telegdi Ágnes könyvei.

Ez utóbbi témakörre épült a földeáki bemutató is. Elsőként az írónő postaládájában fészket rakó cinkepár és gyorsan növő fiókáik története hangzott el, majd a madárkórházban nemcsak lábadozó, hanem párra is lelő fehér gólya otthonteremtését követhették nyomon a harmadikosok – madárhangok kíséretében. Ezután megismerkedtek a szomszéd erkélyéről dióhéjjal dobálózó mókussal, a vetélytárssal sikerrel hadakozó, utóbb mégis kikosarazott sünfiúval és a Kaposvári Vidrapark fogságban élő, majd a természetbe visszaengedett lakóival.
Élvezetes, sok humorral átszőtt, meseszerű és mégis valódi történeteket hallhattunk, miközben egy sereg – olykor még felnőttek számára is új – ismeretre is szert tehettünk a különböző fészekrakási, táplálkozási és utódnevelési módokon át egészen a téli álom időszakának fajonként  különbözőképpen megváltozott állapotáig.

Az írónő dedikálja a könyvét.

A figyelem egyetlen percre sem lankadt, hiszen Ágnes kérdésekkel, célirányos beszélgetéssel is aktivizálta hallgatóságát. A gyógypedagógus végzettségű, az irodalmat és a fotózást egyaránt magas szinten művelő írónő (aki diplomamunkáját egyébként a mese terápiás hatásaiból írta) láthatólag éppúgy élvezte a gyerekekkel való kommunikációt, mint ők maguk.  Utólag azt is elmondta, hogy érezhető a különbség a természet közelében élő vidéki gyerekek, illetve az állatokat jószerivel csak könyvekből-filmekből ismerő nagyvárosiak hozzáállása, felkészültsége között.

A rendezvény végén következett a rajzolás – erre a jelenlévő két osztálynyi kisdiák egyikét sem kellett különösebben biztatni -, így hamarosan szép képekkel telt meg az írónő „dedikáló asztala”…

Az állatszereplők gyerekszemmel. Fotók: Farkas Sándorné