Dalos kedvű makóiakból verbuválódott

Oláh Nóra – Makó

A vegyeskar 1988 októberében verbuválódott dalos kedvű makói polgárokból. Az egykor nagyjából osztálylétszámnyi tagság mostanra több mint 40 főre bővült. Az iskolapadból épp csak kikerülő korosztálytól a nyugdíjasokig több generáció egyenértékű ambícióval vesz részt a közösség életében. A kórust 10 éve vezető Gilinger Ildikó mellett ének-zene szakos kollégák is segédkeznek (például a szólampróbákon), de a szervezésből, háttértevékenységből a legtöbben kiveszik a részüket, igazi csapatmunka folyik. Az egykori alapító tagok közül néhányan ma is aktívak: Gilinger Ildikó karnagy, Szirbikné Baranyi Éva egyesületi elnök, Háló Ilona, Kiss Edit és Tóth Ferencné.

A nemzeti ünnepekhez kapcsolódó városi rendezvényeken rendszeresen rész vesz a kórus, emellett szívesen fogadnak el felkéréseket jeles egyházi alkalmakra is. Így már hagyományosnak tekinthető a pünkösdi és az adventi koncert a belvárosi katolikus templomban. Többször léptek fel a hagymaházi karácsonyi hangversenyen.
Tradíciónak számító események természetesen nemcsak Makóhoz kapcsolódnak. A Városi Vegyeskar például évről-évre visszatérő vendége a „Rejtelmek ha zengenek…” címet viselő szentesi művészeti seregszemlének, ahol  több műfajt (ének, zene, irodalom, képzőművészet) képviselő pedagógusok mutatják meg a közönségnek és egymásnak tudásukat, alkotásaikat.

Egy-egy vidéki fellépés persze szakmai-baráti kapcsolatok megteremtésére is alkalmat nyújt. A makói énekkar ilyen kontaktust épített ki többek között Kistelek, Gyomaendrőd és Dévaványa kórusaival. S mivel egy-egy meghívást viszonozni illik, ezek a tervezett – vagy tervezés alatt álló – alkalmak is apropót adhatnak a jóféle kórusmuzsikának. (A dévaványai csoport például társ-résztvevője volt a vegyeskar múlt őszi, 25 éves jubileumi koncertjének).

Az elmúlt negyedszázadba természetesen sok külföldi utazás, fellépés is belefért. Európa számos országába – többek között Görögországba, Hollandiába, Erdélybe és Partiumba, Németországba, Lengyelországba, Szlovéniába, Szerbiába és Montenegróba – jutottak el, ahol sikerrel népszerűsítették a magyar zenét.

Számos országban népszerűsítették már a magyar zenét. (Fotó: Ankes Balázs)

A műsorkínálat bőséges: a klasszikus kórusművek (Kodály Zoltán, Bárdos Lajos nevével fémjelzett darabok) mellett népdalfeldolgozások, egyházi énekek, valamint népszerű könnyűzenei számok, musicalrészletek szerepelnek benne. A magyar mellett angolul és latin nyelven is énekelnek.
A magas szintű előadáshoz a sokszínű repertoár mellett szükséges az időnkénti megmérettetés is. A kórus – kétszeres arany minősítéssel a háta mögött – jövőre, 2015-ben szeretné újra elérni ezt a fokozatot.

A nyilvános bemutatkozások, ünnepek és kórustalálkozók között (és mögött) természetesen próbák hosszú sora, rengeteg gyakorlás áll. Egy-egy műsor összeállítása, színvonalas felépítése hónapokig tart, mondta Szirbikné Baranyi Éva, az egyesület elnöke.
Ez a munkafolyamat mégsem monoton, hiszen a közösség tagjait nemcsak az együtt-éneklés (szinte terápiás hatású) öröme tartja össze, hanem az a szeretetteljes, baráti légkör is, amely a közös gyakorlást, a programokat, ünnepléseket és kirándulásokat egyaránt élvezetessé teszi.

Az énekkar próbatermének ajtaja pedig nyitva áll a daloláshoz kedvet érző, jó hangú hölgyek és urak előtt. „Főleg fiúkat várunk, ők vannak kevesebben…”, tette hozzá Szirbikné Baranyi Éva.