Régi karácsonyok játékai

A száz évvel ezelőtti gyerekek is pontosan olyan izgatottan várták a karácsonyt, mint a maiak. Már hetekkel korábban elkészült a lista, mit is kérnek, zömében  még Jézuskától. Igaz abban a korban még a mainál jóval fontosabb közösségszervező és összetartó szerepet játszott a vallás, így aztán a különféle felekezetekhez tartozó gyerekekben csak egy közös volt, karácsony táján mindenki várt valakitől valami ajándékot.

Képeslap 1913-ból. Ó azok a boldog békeidők!

1913-ban még megdönthetetlen volt a hagyományos játékok uralma, a fiúk labdát, ólomkatonát szerettek volna maguknak, a lányok meg persze mackót babát , babaruhát, babaházat. Csakhogy egykori eleink lehetőségeinek is épp az szabott gátat, mely nagyon sok családnak ma is: nem volt elegendő pénzük ilyesmire. Így aztán a szegényebb gyerekek fenyőre vagy a közönséges faágra  aranysztaniolba csomagolt diót, almát kaptak, s a szegény családok kislányai már a kukoricacsuhából készített babáknak is örültek. És bizony akkoriban sokaknak a rongylabda is hatalmas kincsnek számított.

Karácsonyfa két kislánnyal és az ajándékaikkal 1913-ból.

A gyerekek egyébként épp olyan játékokkal játszottak, mint a Pál utcai fiúk hősei: azaz golyóztak, karikát hajtottak, vagy éppen métáztak. De a módos középosztály gyerekei akkor is kaptak villanyvasutat vagy éppen porcelánfejű babákat.

A Lemezárugyár slágere a Kresz-park. 1963-ban 98 forintért, azaz borsos összegért árulták.

50 évvel később, 1963-ban már nem voltak olyan hatalmasok a jövedelmi különbségek, így a legtöbb gyerek a kívánt ajándékokat lelte a fa alatt. Igaz, mindenkinek nem jutott lábbal hajtós autó. Az érte kért 600 forint hatalmas összegnek számított abban a korban, amikor a termelőszövetkezet dolgozói havi 300 forint készpénz mellett terményt, és mást, például havi 10 kiló cukrot kaptak. A legtermelékenyebb gyári dolgozók fizetése is csupán 6-700 forintot érte el – a fővárosban.

A háromkerekű bicikli. Mára ez is kiment a divatból.

1963 karácsonyának egyik slágere a Lemezárugyár, akkor 98 forintba kerülő Kresz-parkja volt, de szépen fogytak a fából készült katonák, bohócok, mackók, a két- és a háromkerekű biciklik is.

Fotóapparát a papának…

Magnetofon a családnak…

És a kisképernyő, fekete-fehér Carmen tévé. Többször volt rossz, mint jó.

Ekkor lett igazi sláger már a nagyobb gyerekeknek és a felnőtteknek a szalagos, hordozható magnetofon, melyet már részletre is meg lehetett venni, a fényképezőgép, vagy épp a Royal Opera méhpempős arckrém. A legáhítottottabb családi ajándék azonban egy saját tévékészülék volt. Hogy ne kelljen a szomszédba menni, ha az egyetlen magyar csatorna fekete-fehér műsorát akarták nézni.

Méhpempő a szépészetben. Később gyógító hatása miatt ették.

Újabb 50 évvel később, 2003-ban a hagyományos játékok szerepét a legtöbb korosztályban már átvették a szórakoztatóelektronika termékei. Ugyan még nem volt okos telefon, de tarolt a cserélhető előlapú Nokia, számos számítógépes játékot lehetett kapni, s a karácsony egyik slágere volt a Playstation 2. játékkonzol. Persze a babák, kisvasút, társasjátékok, mackók, fénykardok, távirányítható autók mellett. Igaz számos családban szaloncukorra is alig tellett, ilyenkor karácsonykor sem.

Karácsonyi képeslap 1963-ból, persze tévékészülékkel.