Amikor majdnem nagyobb volt Makó Szegednél – bemutatták az új képeslapkönyvet

Bojtor Boglárka – Makó

A délután házigazdája Mátó Erzsébet elmondta, nem volt benne izgalom azzal kapcsolatban, hogy mekkora lesz a közönség. Korábbi tapasztalatokból az derült ki, hogy a könyv elődjeire is nagy kereslet volt. Ez most sem volt másképp.

Tóth Ferenc, a helyi múzeum nyugalmazott igazgatója egy rövid történeti áttekintést tartott Csanád vármegyéről, melyből kiderült, hogy három nagy korszaka alatt még hódoltsági főváros is lett. Ekkoriban a lakossága 7 ezer fő körülire tehető, ami igazán nagy, hiszen Szegeden ez idő tájt csak ezer fővel laktak többen. A gyűjtők és szerkesztők elárulták, hogy mindenki nagyon örült a kihívásnak. Külön kiemelték Szabó Jenő bácsit, aki ha nincs, a könyv se születik meg, ugyanis többnyire az ő gyűjteményét használták a szerkesztés folyamán.

Mátó Erzsébet rövid bemutatója alatt kiemelte a számára legmeglepőbb és legszebb dolgokat. Makóval kapcsolatban 104 új képeslap került a repertoárba, köztük olyan épületek találhatóak, amik korábban nem. Ilyen a volt Úri Kaszinó is. Mellettük 24 darab levelezőlap található, némelyikük zsidó hagymakereskedők nevével ellátva. A polgármester is szokta őket emlegetni néha, hogy mostanság is szükségünk lenne rájuk, hogy eladják a makói hagymát – tette hozzá.

Szép számú közönséget érdekelt az újabb képeslapkönyv.

 A könyv további részében a járásokra összpontosít. A makói járásban Apátfalváról, Földeákról és Magyarcsanádról találhatunk képeket. A nagylaki járáson belül Nagylakról elsősorban a romániai részről vannak források. A battonyai járásnál kiemelendő Mezőhegyes 35 képeslapjával, melyek közül kiderül, hogy az első világháború előtti utolsó magyar hadgyakorlatot itt végezték. A rajzolt képeslapon Ferenc Ferdinánd és Ferenc József is megtalálható. Az olvasók a Kantár épületét is megismerhetik, ami a nőtlen tisztek szálláshelye volt. A mezőkovácsházi és torontáli járást követi az utolsó eleki járás mindössze 12 képpel. Ennek oka, hogy a legkisebb településekről, mint Medgyesegyháza nehéz képeslapot beszerezni, vagy az aukciókon igen magas áruk van.

A délután végén Erzsébet a tervekről faggatta a szerkesztőket, melyre Halász Tamás, a szerkesztés „motorja” csak annyit válaszolt, hogy egyelőre jól megérdemelt pihenésüket töltik, hiszen a közel két év alatt született kötetek rengeteg munkát igényeltek.