Zombori kovácsmester tárlata a makói múzeumban
Bojtor Boglárka – Makó
– A kovácsmesterséget rengeteg mítosz lengi körül – mondta megnyitójában Süliné Rácz Emőke. – Elsők közt Héphaisztoszt kell megemlíteni, aki kovácsműhelyét az Etna gyomrában rendezte be. Ezután az istenektől a tüzet ellopó Prométheuszról hallgathatott egy történetet a nagyérdemű.
Süliné Rácz Emőke és a mester a megnyitón.
A kovácsok mindig kiemelkedő szereplői voltak a társadalomnak, később a hatalom megszerzése is a kezükben volt, hiszen fegyvert és a termelő munkához szükséges eszközöket gyártottak.
– Az embernek az izzó vason korlátlan hatalma van, és hogy mi lesz a tárgyból, az csak a kovácson múlik – mondta Emőke, majd Zoltánról is szólt. – Kőszegi Zoltán elsősorban a középkor és a szecesszió stílusában alkot. Ügyes rajztehetségével tervez, hozzáolvas, majd átgondolja műveit. Alázatosan őrzi a környezetünkben eltűnőben lévő foglalkozást. A múlt jellege minden alkotásában szerepel.
Egy, a középkort idéző munkák közül.
A művész tűzön-vízen át meg akarta tanulni a szakma fogásait, és saját műhelyt kívánt nyitni, ami sikerült is Zomboron, ahol most falusi kovácsműhely létrehozásán fáradozik. Debrecenben Molnár Józseftől két évig tanulta a mesterség csínját-bínját, és azóta többször is dolgoztak együtt. Osztrák mestere pedig dicséri rendkívüli figyelmét, és finom átgondolását.
Kőszegi Zoltánnak, mint minden kortárs művésznek, a legnagyobb öröme az lenne, ha viszontlátná alkotásait környezetünkben.
Ízelítő a tárlatból:
