Karikás ostorokat készít a makói díszpolgár

Korom András – Makó

Keczer Tamás, Makó díszpolgára 1932-ben Csillaghegyen, azaz Budapest III. kerületében született, de makói származású édesanyja a háború elől, illetve az élelmiszerhiány miatt nyáron levitte a makói tanyavilágba a rokonokhoz mindkét fiát.
– Ott kaptam először egy kis karikás ostort. Édesapám meghalt a háború alatt, édesanyám hazajött Makóra, Igáson kapott állást, öt évig volt tanítónő az igási iskolában, ahol nagyon sok állatot is tartottunk. Hasonló korú barátaimmal sok ostorokat készítettem – idézte fel gyerekkori élményeit.

Keczer Tamás a makói gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi tanárképzőn végett természetrajz-testnevelés szakos tanárként, utána tanított, dolgozott szakfelügyelőként, volt makói kollégiumigazgató. Közben elvégezte az egyetemet, s biológiát tanított középiskolákban, majd  pszichológiából szerzett doktorátust, s a szegedi tanárképző főiskola pszichológia tanszéken oktatta a leendő pedagógusokat, előbb tanársegédként, majd adjunktusként, végül megbízott tanszékvezetőként. Majd átkerült az egyetemre, ahol a 1995-ig dolgozott.

Még az ostornyél is gyönyörű. Keczer Tamás mögött a karikások.

– Még1984-ben a megyei tanács művelődés osztály vezető lettem, de közben tanítottam is. Két év múlva a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjévé neveztek ki. Innen vonultam nyugdíjba, s tértem haza Makóra. Már Sánta Sándor volt a polgármester, neki segítettem, hogy alkalmazkodva a gyerekek számának drasztikus csökkentéséhez végrehajtsa a pedagógus létszámcsökkentést. Azt hiszem, hogy ez zökkenőmentesen zajlott – vázolta aktív pályafutása utolsó szakaszát dr. Keczer Tamás.

– 2000-ben döbbentem rá, hogy nem tudok mit csinálni, először a lapoknak írtam szösszeneteket, majd folytatni akartam kandidátusi disszertációmat. Ehhez könyvtárbe kellett járnom kuztatni, ott viszont elkezdtem köhögni, így ezt sem csinálhattam. Elkezdtem piacra járni, ahol egyszer csak felfigyeltem egy karikás ostorra. Észrevettem, hogy hasonlít a gyerekkori, rég elveszett ostoromhoz. Miután három hét múlva is ott volt a köztelesnél, megvettem, hazahoztam. Csak ezután tűnt fel milyen érdekes a fonata. Megbontottam, de nem tudtam megfejteni, hogy készítették. Csak az volt a baj, hogy mert lebontottam, tönkre ment az ostor, s nem tudtam újrafonni. Elmentem Koczkás József és  Lenhard Béla szíjgyártókhoz, s elmondtam nekik, hogy jártam, s szeretnék megtanulni ostort fonni. Igencsak furcsán néztek rám mindkét helyen… Amikor rájöttek, hogy tényleg komolyan gondolom,  tanítványuk lettem – mesélte, milyen véletlennek köszönheti ostorfonó karrierjét.

Az ostorfonást két makói szíjgyártótól tanulta meg.

– Elhatároztam hogy elkészítek tíz karikást, s aztán nem csinálok többet. Akkor még a bérpalotában laktunk, ott nem fért volna több. Csakhogy a tízből gyorsan húsz lett, s ma hatvannégy van, igaz de úgy, hogy vagy harmincat meg menet közben elajándékoztam – nevetett.

Az ostorkészítő makói díszpolgár nem hagyatkozott pusztán a saját magára. Markos Györgyi makói néprajzost is felkereste, hogy megmutassa neki alkotásait, s megtudakolja, mi a véleménye az ostorairól, mert a felhasznált motívumokat könyvekből sajátította el.
– Eljött Mátó Erzsébet könyvtárigazgatóval, aki azt mondta, hogy kiállítást szeretne az ostoraimból. Hát meglett, de a tárlat szenzációját nem az ostorok jelentették, hanem az, hogy azokat én készítettem azokat. Az erről szóló tudósítást olvasta a vásárhelyi Perényi János, aki felkeresett azzal, hogy neki is komoly gyűjteménye van, s kérdezte, hogy részt vennék-e vele kiállításokon. Elmentem. Majd jelentkezett a csabai Szőke Péter ostorkészítő, Biatorbágyról egy kamionsofőr és ostorgyűjtő is. Velük közösen kétszáz karikást mutattunk és mutatunk be különböző utazókiállításon – sorolta, hogyan nőtt komollyá a szenvedélye.

Az egyik bonyolult fonású ostor.

Keczer Tanás számára az új motívumok megtalálása jelenti a legnagyobb örömöt, illetve az, hogyan lehet megfejteni, hogyan lehet azt elkészíteni egy-egy számára még ismeretlen fonatot. Volt, hogy ránézett egy-egy ostorra, s azt emlékezetből készítette el otthoni műhelyében. Még az ostornyelet is maga faragja az hársból, szilvából, cseresznyéből vagy meggyfából, s ő készíti az ostornyelek berakást  marhacsontból.