Magyarcsanád, a négy nemzetiségű falu

Magyarcsanádra 1700-ban a Temesi Bánság egyik határfalujaként szerb határőrök telepedtek le, majd román telepesek érkeztek. A határőrség 1750-es feloszlatása után a szerbek nagy része Oroszországba vándorolt ki , helyükbe előtt románok, majd Mária Terézia rendeletére magyarok települhettek. A falut a XIX. század végétől említik a történeti dokumentumok Magyarcsanádként, miután többször új elnevezést kapott történelme során. 1870-ig Kis-Csanád néven hívták.
 A község életében több mint két évszázadon keresztül fontos szerepet játszott a Maros-híd, amit Trianon után, a közúti hídat a II. világháború idején robbantották fel. Magyarcsanád egykor a csanádi püspökséghez tartozott, mely első vezetője Szent Gellért volt.
Magyarcsanád nevezetessége az úgynevezett Kun László kereszt. A hagyomány szerint Kun Lászlót Őscsanádon, vagyis a Maros túlsó oldalán temették el.
Bár az utóbbi években sokan települtek át, a  munkalehetőségek miatt, Makóra illetve Szegedre, ám az idősebbek ragaszkodnak szülőfalujukhoz.

A legnépesebb ünnep a búcsú, ami Szent Gellért ünnepéhez kötődik, hiszen az első püspök a katolikus templom védőszentje. A faluban élénk a közösségi élet, melynek egyik jele, hogy szerb, román és cigány kisebbségi önkormányzat mellett számos civil szervezet működik.