Kiszomborról is bekerekeztek a makói véradó napra

Makó Híradó
A makói Bárka Református Óvoda óvónői készített szív formájú papírszívecskékkel, s az ezekbe rejtett csokoládészelettel lepték meg ez alkalommal a makói véradó állomáson a Véradók Világnapja alkalmából rendezett véradásra látogatókat.
– Bár holnap lesz a hivatalos világnap, ám mi azért nem pénteken, hanem ma rendeztük ezt, mert egyébként is évtizedek óta hétfőn és csütörtökön van az intézményi véradás. A megszokott rendet pedig nem akartuk felborítani – mondta Vass Sándorné. A Vöröskereszt makói területi szervezete vezetőjétől megtudtuk: változó, hogy egy-egy ilyen alkalomra hányan látogatnak el.
A véradók a mórahalmi fürdőbe és a Hagymatikumba illetve a Mohácsi Történelmi Emlékparkba szóló belépőt kapnak cserébe a vérükért, és persze annyi csokit ehetnek és teát ihatnak, amennyit csak akarnak.
Makón és térségében 2050 véradóra számítanak ebben az esztendőben, s hosszú idő után csak tavaly gyarapodott ismét a rendszeres véradók száma, mintegy kétszázzal. A múlt héten pedig újabb 40 önkéntessel lettek többek.
Vass Sándorné elmondta: egyre több fiatalt nyernek meg, a középiskolai véradások egyre sikeresebbek. Augusztusban most is lesz a nagyon népszerű sörös-szendvicses retro véradás, véradó tombola. Ráadásul egyedül a makói térségben tüntetik ki egyedül a megyében már a tízszeres véradókat is.
Már az első percekben jelentkeztek a véradók, elsőként Oszlánczi István, aki 1992 óta ad rendszeresen vért.

Oszlánczi István érkezett először…

– Kiszomborról kerékpárral jöttem be, hogy ezzel is segítsek a rászorultakon – árulta el, miután átesett a kötelező vizsgálaton. – Még Medicoros voltam, amikor először rászántam magam – mondta, miközben együtt kerestük meg a véradó kiskönyvében az első bejegyzést, melyen az 1992-es dátumbélyegző olvasható. Majd ment is a műtőbe, ahol szakszerű előkészítés után gyorsan le is adta a vért. Gumigolyót pumpált a markában, hogy ezzel gyorsítsa meg a pótolhatatlan vörös folyadék áramlását.
Vele nem sokkal dél előtt már lakóhelyén, Kiszombor főterén futottunk össze. Olyan friss volt, mint reggel, még véradás előtt.