Megállták a helyüket az árvízvédelemben a makói Galamb diákjai

Szombaton kerestek meg intézményem diákjai és tanárai azzal a kéréssel, hogy szeretnének részt venni valamilyen módon a védekezésben. Felhívtam a Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot, ahol örömmel fogadták a jelzésemet és a bajai Petőfi szigetet jelölték meg számunkra, a keddi napra. A szervezési munka során több mint 100 diák jelezte, hogy részt venne az önkéntes munkában, viszont csak 18 év feletti tanuló jelentkezését fogadtuk el. Az iskolában folyó vizsgaidőszak ellenére még így is 35-en feleltek meg a feltételeknek, volt köztük érettségire, szakmai vizsgára készülő tanuló is. Ezek mellett 7 kolléga tartott velünk.

A lapátoké és a homokzsákoké volt a főszerep.

A szervezés során több makói vállalkozó is csatlakozott kezdeményezésünkhöz, melyet adományaikkal támogattak: ASS BT., Váll-Ker Kft., Vincze Pékség. Itt kell kiemelnem Mágori Józsefné, Makó és térsége országgyűlési képviselőjének a nevét, hiszen az egész szervezési munkát ő indította el és azt végigkövetve ötleteivel, tapasztalataival segített nekünk.

Egész nap folyt a munka. Nem fáradtak a makói diákok és tanárok.

Kedden reggel 8-ra értünk a helyszínre, ahol regisztráció után egyből munkába is álltunk néhány homokdomb mellett a Petőfi-szigeti sporttelepen. A diákok rendkívül fegyelmezetten és gyorsan dolgoztak, volt, akire rá kellett szólni, hogy álljon meg pihenni, vagy egy kicsit lassabban dolgozzon, mert a tempót látva féltem, hogy hamar elfáradnak. A munkagépek folyamatosan hordták a homokot, illetve szállították el a zsákokat. A munkának a rendőrség vetett véget, akik közölték, hogy el kell hagynunk a szigetet, mert néhány helyen szivárognak a gátak. Így csak a szakemberek maradhattak ott. Elmondták, hogy a tetőzést estére várják, de még így is félelmetes látványt nyújtott a megáradt Duna-ág, melyet már csak a homokzsákok tartottak vissza. Jó érzés volt, hogy ezek között ott van a mi néhány ezer zsákunk is.

Együtt dolgoztak felnőttek és fiatalok.

A katasztrófavédelmi szakemberek megköszönték a munkánkat, mi pedig hazaindultunk. Úgy gondolom, hogy azok a diákok, akik velünk voltak, nemcsak segítséget nyújtottak, hanem ők is gazdagabban tértek haza: – látták, hogy egy katasztrófa helyzetben hogyan kell viselkedni, látták, hogy mire képes egy megáradt folyó. Amennyiben környékünkön sor kerül hasonló helyzetre, én biztos vagyok benne, hogy e tanulók ott lesznek, és tapasztalataikkal segíteni fogják társaik munkáját.
Ezúton is köszönöm minden résztvevőnek, hogy ott volt és segített.

Horváth Zolán
igazgató