Hagymanaptárt is tervezett Karsai Ildikó makói grafikusművész

Korom András – Makó
– Hogyan lett városi alkalmazott? Nem sok településnek mondhatja el magáról, hogy saját grafikusa is van… – kérdeztem Karsai Ildikótól.
– Makón születtem, Szegeden végeztem a Tömörkény István Művészeti Gimnázium grafika szakán, majd a szegedi tanárképzőn, később pedig a Képzőművészeti Főiskolán diplomáztam, ahol mesterem Bráda Tibor volt. Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészet Országos Egyesületének és a Magyar Védjegy Szövetségnek. Én terveztem a „ Makói vöröshagyma” áruvédjegyet, amely mára a „Hungarikum”-ok jegyzett sorába tartozik. Hosszú ideig tanítottam Makón, kezdetben Szoboszlaiként, aztán Deákként, majd Kertvárosiként nevezett iskolában, mely ma már katolikus oktatási intézményként működik. A mai napig nagy örömmel emlékszem vissza arra a 22 évre, amelyet itt, a katedrán eltöltöttem.

– Miért hagyta abba?
– Egészségi oka volt, tönkre ment a térdem, így már nem tudtam hosszabb ideig állni, ami a tanítás velejárója. Egy évig táppénzen voltam, s az orvos végül azt javasolta, hogy nézzek másféle munka után. A városházán találtam állást, főállású művészeti tanácsos státusban. Emellett a munka mellett grafikusként dolgozom. Több évtizede művésztelepeken vettem részt. (Makói Művésztelep, Makói Grafikai Alkotótelep). Néhány alkalommal külföldi művészeti műhelyekbe is kaptam meghívást, ahol az alkotó munka mellett önálló kiállításokkal is bemutatkozhattam. (Szerbia: Bácskatopolya, Dánia: Ringkobing, Naestved). Rendszeresen kapok meghívást belföldi és külföldi biennálékra, kiállításokra.( Dánia, USA, Spanyolország). Kezdeményezésemre 2001-ben létrejött a Városház Galéria, amelynek keretein belül évente 12-14 kiállítás nyílik. Vezetem a Makó és Térsége – általános és középiskolások számára rendezett-, Ifjúsági Művésztelepet. Ezzel párhuzamosan képzőművészeti és fotópályázatok kitalálója, megszervezője és lebonyolítója is vagyok. Több köztéri szobor megvalósításának szakmai mentora voltam. 2006-ig főállásban voltam a városházán, azóta külsősként dolgozom. A munkám szinte változatlan. 2007-ben a képviselő-testület felkért az akkor újjászerveződött Natura Marosmenti Művésztelep vezetésére is. Elvállaltam, s mellette megmaradt az Ifjúsági Művésztelep vezetése is, melyet idén tizenharmadjára rendezünk meg.

Karsai Ildikó egyik legújabb munkájával, a makói kistérség térképével.

– Ennyi munka mellett mikor van ideje arra, hogy alkosson?
– Néha fogalmam sincs, hogy mikor… De mégis szakítok rá időt. A városházán kötetlen a munkaidőm, azaz a feladattól függ, mikor mennyi elfoglaltságom van. A Natura Marosmenti Művésztelep minden évben augusztus 1. és 20-a között működik, vezetőként és alkotóként is részt veszek az ott folyó munkában. Ebben az évben hatodik alkalommal működik majd ez az alkotótelep.
– Bár grafikusművész, de nem csak egyféle műfajban alkot...
– Több megvalósult köztéri munkám van szűkebb hazámban, Makón. A Szent István téri ivókutat terveztem, amely Szigeti Márton kőszobrász társalkotóval valósult meg, tavaly Bodó Jenő keramikusművésszel közösen készítettük el a Csanád vezér téri ivókutat. A város határában álló ősi motívumokat megjelenítő, szalamanderes „Városkapu” is az én elképzelésem nyomán valósult meg. Egyenlőre még zsűrizett terv formájában várja a megvalósítást az „ Árvízi emlékmű” munkám. Ha alá kell írnom egy tervet, vagy referenciát kérnek tőlem, akkor mostanában grafikusművész-képzőművészként írom azt alá. Az élet úgy hozta, hogy „szabadúszó” vagyok, de nem teljesen – éppen a városházi elfoglaltságom miatt. Az 50. születésnapomra elkészült katalógusom pályám nagyon szűkített részét mutatja be. A képgrafika (tollrajzok, rézkarcok, offszet-lito, színes ceruza) mellett foglalkozom tervezőgrafikával. Több évtizede készítem a város, az intézmények, magánszemélyek emblémáit, meghívóterveit, arculatterveit, stb. de kiadványtervezéssel is foglalkozom. Egyik meghatározó könyvtervem volt a Makói útikalauz, Tóth Feri bácsi csodálatos szövegével, amely több nyelven jelent meg 1999-ben. Később, 2005-ben újabb információkkal bővítve újabb kiadást ért meg. Meghatározó élmény volt számomra Marosvári Attila: A kiszombori rotunda című 2000-ben megjelent könyvének a megtervezése. Kedvenc munkáim közé sorolom a „Makói Hagymanaptárt is, mely tulajdonképpen a hagyományos módszereken alapuló makói hagymatermesztés öröknaptára. Az első falinaptáram, mely építészeti grafikáim gyűjteményének első állomása, „ Ablakok” témában, 1999-ben jelent meg. Tulajdonképpen a bosszúság szülte, mert a szomszéd utcában volt egy csodálatos kis parasztház. Az egyik héten lefotóztuk, a következőn meg azt láttuk, hogy lebontották. Ezt a naptárt még kilenc követte. Évente 6-700-an előjegyzésben rendelték meg, a kiadvány megjelentetését a város mellett cégek és magánszemélyek is támogatták. Sikerét bizonyítja, hogy ezeket még ma is keresik… Jutott belőle külföldre is, sőt a tengeren túlra is.

Munka közben, kedvenc rajzeszközeivel. A szerző felvételei.

– Milyen tervek foglalkoztatják mostanában?
– 2012-ben jelent meg magánkiadásban, a „Makói Minikönyvek” első kötete, „ Makó a Maros-menti Konstantinápoly”, Novák István főépítész bevezető szövegével és az általam készített közel 118 építészeti grafikákkal. A legközelebbi tervem, hogy elkészítsem a „Makói Minikönyvek” második kötetét, bemutatni a város, a Maros-völgy szakrális építményeit, jeleit. 2014-ben pedig 30 éves jubileumi kiállítással szeretnék a makói közönség elé lépni.

– Minden művész mögött áll valaki. Önt ki támogatja a munkájában?
– A férjem az, akinek a katalógusomat is ajánlottam. Ő már, amolyan alkotótársként, az egész munkám részévé vált. Szerepének fontosságát mutatja az is, hogy ő tartja karban az internetes honlapomat – mondta Karsai Ildikó grafikus-, képzőművész.