Vidám makói táblácskák
Makó Híradó
Különféle táblácskák övezik életünket, akkor is ha akarjuk, akkor is ha nem. Makó különösen gazdag bennük, találtunk történelmi, vicces, komor, sőt egyenesen fenyegetőt is. De szellemes és nagyszerű is az utunkba akadt már.
Ezekből állítottunk össze egy csokorra valót, de csak azoknak, akiknek van érzékük az irónia iránt!
Kutyát a park területére bevinni tilos! – rendelkezik ez a tábla a belváros egyik parkja szélén, még igazi szálkás szigorral. Olyannal, hogy az ember magában folytani is tudja: Különben… s sorolja is a fenyegetéseket a rettenetes büntetések sorozatával. Csakhogy a több évtizedes tábla időközben megszelídült. A tilos szócskát ugyanis kicenzúrázta valaki. Aztán a kutya szóból tűnt el a „k”, így aztán a tábla értelmét vesztette, hiszen ha valakinek csak „utyája” van, az azt cirkuszban mutogatja, nem a parkba hordja, Ide ugyanis csak négylábú ebeket ráncigálnak el egy-egy egészségügyi sétára a tulajdonosaik. Kisebbeket és nagyobbakat. Jól látni ezt az ebek által hátrahagyott – taposóaknákból.
Vigyázz harapo(k)! Hogy a magyar szakos tanárok még miért nem emeltek ellene szót, azt bizony nem értem. A mondat alanyát és állítmányát ugyanis a felirat készítője nem egyeztette. Emiatt pedig nyelvtan órán már az általános iskola harmadik osztályában is elégtelent osztogatnak. Ráadásul a képen két – azonos csontot cipelő – kutya is látható, míg fölöttük a 4-es szám virít. Lehet, hogy a két másik eb már rá se fért a táblára?
Itt aztán semmi cécó: a két sárga piktogram mutatja, mi várja a kilincset kérés nélkül lenyomó látogatót. Ha csönget, akkor is egy német juhász várja, ám a kép szerint az eb igencsak butuska, mert csak bambán állva bámulja az előle szaladó idegent.
Brutálisan őszinte a felirat, aki csengetés nélkül nyit be, vagy nem várja meg míg a tulajdonos a kapuhoz érkezik, az magára vessen. Mint írja, ha szófogadatlan, akkor a kezelőorvosától, illetve sebész ismerősétől szerezhet hasznos tanácsokat a helyes viselkedésre – csak éppen utólag, kezelés közben.
Ez a kör alakú kis táblácska, épp a levélbedobó nyílása fölé csavarozva merőben elgondolkodtató. Főleg a postások és a kutyák közismerten rossz viszonyát szimbolizálja, vagy tényeg ott tátja a száját a harapós eb, egy benyúló kézfejre, de legalább egy két ujjra várva? Mindenesetre azt látjuk, hogy a tulaj vagy kutyája előfizető volt, de már nem az. Úgyhogy csak azt tessenek neki bedobni, amit az biztosan olvasni szeretne!
Ez a figyelmezettés valószínű a zokni-, függöny- vagy faárusoknak szól. Igaz a férfi, akit a kutya épp megugat, inkább egy kirándulónak néz ki. De sosem lehet tudni, úgyhogy vigyázat! No, én bizony nem lennék ügynök arrafelé…
Ha az egybe és különírás problémáival nem is foglalkozunk, akkor is ott virít a tökéletesen fölösleges létige. A „Kérem csengetni!” helyett írhatták volna: „Kérem, csengessenek!” Mennyivel könnyebb lenne akkor elviselni a kutyaharapást. Ajjaj…!
És nem harapós nincs?
És ezzel kimerítettük a kutyaügyet. Most más jön:
Egyetértünk vele, de az a „tilós” szó azért szúrja a szemünket.
Ne keressék, már vagy két évtizede az anyacég sincs meg. Táblája azonban örökkön-örökké fennmaradhat.
Pihenésként gyönyörködjünk el ebben a házszámtáblában. Tényleg esztétikus, jó ízléssel készült, s derűs. Makó és a makóiak jó híréhez méltó. Bravó annak aki kitalálta és elkészítette. Levesszük előtte képzeletbeli kalapunk!
És most jön az amit már a hajtás előtt beígértünk:
Első nekifutásra meg sem tudtunk szólalni az egyik leglátogatottabb, s csodaszép makói kulturális létesítmény legkisebb helyiségében több példányban is olvasható felirat láttán. Szívünkbe markolt, hogy a makóiak közel fele soha nem olvashatja ezeket a nemes veretű szavakat, lévén az a férfivécében látható. Arra már gondolni sem merünk, hogy az egyébként más elfoglaltság, mondhatni kényszer hatására ide betérők miért gondoltak arra, hogy a falon lévő szelepeket egyáltalán használniuk kell? S ha megtették, mi okból nyúltak hozzájuk? Hiszen a piszoárokat tényleg infraérzékelős szelep öblíti. Miután végeztünk.
(Fotó: Makó Híradó)
