Szavak nélkül is megértik egymást a makói négyesikrek

Bojtor Boglárka – Makó
Szüleik először két babáról tudtak, a tény, hogy négyes ikreik lesznek, később derült ki. Érdekesség, hogy a családban nem is találunk másik ikerpárt, így még különlegesebb volt születésük. Három éves korukig egy dada segített édesanyjuknak, hiszen egyszerre négy csecsemőt ellátni nem lett volna könnyű feladat.
– „Gondozó” Marika az, aki bárhol bármikor meg tudna bennünket különböztetni, annak ellenére, hogy mikor látott utoljára – mondta Niki. – Főleg az általános iskolában kevertek össze minket, lehet nem is a külsőnk miatt, csak a tudat, hogy ikrek vagyunk, váltotta ki azt a tanárokból. De ezt sosem használtuk ki arra, hogy jobb jegyeket szerezzünk.
Négyen a 101 kiskutyából – még az óvodában.
A lányokat, ha régen találkozott velük, van aki a mai napig nem tudja megkülönböztetni. Ők azonban nem sértődnek meg, inkább nevetnek a helyzeten. Elmondásuk alapján saját maguk is látják a hasonló vonásokat egymáson, hangjukat pedig a telefonban nehéz megkülönböztetni. Jó testvérekhez illően, még gondolkodásmódjuk is ugyanaz, sokszor szavak nélkül kommunikálnak. Általános iskola ötödik osztályáig osztálytársak is voltak, a gimnáziumban pedig évfolyamtársak. Ma már mind a négyen máshol tanulnak. Nikolett jogász, Emese kereskedelem és marketing szakon van, Nóra pedig gyógytornásznak tanul. Dániel gazdálkodás és menedzsment szakos, de jelenleg tanulmányait Németországban folytatja az Erasmus programnak köszönhetően.
Mindenből egyenlő arányban kaptak. Kiskorukban is.
Az Ambrus ikrek elárulták, hogy soha nem kivételeztek köztük otthon, mindig mindent egyenlő arányban kaptak. Nagymamájuk édességosztáskor egyszerűen születési sorrendbe állította őket, ami a következő: Niki, Dani, Nóri, Emese. Öt éves korukig mindegyiküknek saját tortája volt. Az idei születésnapjukkor először nem tudtak közösen ünnepelni, hiszen most már külön baráti társaságokban forognak. Ennek ellenére azért összejön, hogy néha együtt szórakozzanak hétvégenként.
Az Ambrus ikrek már felnőttként. Januárban töltötték be a 21-et. (A családi fotóalbumból.)
Arra a kérdésre, hogy miért jobb nekik, mint egy átlagos családnak, azt mondták: – Mivel mind a négyen azonos korúak vagyunk és egy a stílusunk, nagyon jókat tudunk beszélgetni bármiről. A mai napig vannak olyan dolgok, melyeket csak a testvéreinkkel osztunk meg, a szüleinkkel nem. Az életünkben minden új dolog, mint az új iskolák, a felnőtté válás egyszerre jött. Mindig volt és van kivel megosztanunk problémáikat. Egykeként el sem tudjuk képzelni életünket, mert ott vannak testvéreink, akikre bármikor számíthatunk.