A rabszolgák országából jutott a magyar határhoz a 2000. illegális határátlépő
Rózsa Virág
Márciusig több mint 2000 illegális határátkelőt fogtak el a rendőrök, ezzel 77%-os növekedést állapítottak meg a tavalyi évhez képest. A legtöbben Koszovóból, Szerbiából, Pakisztánból és Afganisztánból érkeztek. A csúcs március 26-27-én volt, amikor összesen 92 embert fogtak el 24 óra alatt. 2012-ben 4 ezer 698 határsértőt állítottak meg olvasható dr. Lukács János rendőr dandártábornok, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője március eleji közleményében. Az Európai Unió Külső Határok Alapja támogatta azt a stabil hőkamerát, amivel hatékonyabban ellenőrizhetik a Csongrád megyei zöldhatárt.
Az Európai Unióba több útvonalon próbálnak bejutni a vízummal és engedéllyel nem rendelkezők. Csongrád megye határa az egyik legforgalmasabb zónába tartozik. A migráns számok megnövekedésének egyik oka a görög- és törökországi Evros folyó és határszakasz megerősítése volt.
A menekülteknek több ezer euróba vagy dollárba kerülhet az „ígéret földje”, azaz eljutni Franciaországba, Németországba vagy Angliába. Már 7 ezer 500 dollárt is elkértek afgánoktól az embercsempészek. Az elmúlt 3 hónap alatt, a magyar rendőrök is több embercsempészt kaptak el, közülük az egyik 200 eurót kért az átjutásért. Akik több ezer kilométerről jönnek, kisebb-nagyobb vagyonokat fizetnek a gyakran sikertelen útért. Ezekből az összegekből akár gazdagok is lehetnének saját országaikban, így nem feltétlenül a jobb kereseti lehetőségről szól az út.
A leggyakoribb kiindulópontok és azok gazdasági ereje számokban (Makó Híradó illusztráció).
Csongrád megyében a kétezredik elfogott határsértő egy mauritániai férfi volt. Március 25-én jutott el a magyar határig. Legalább 6000 kilométert utazott, de valószínűbb, hogy sokkal többet. Az Afrika nyugati oldalán fekvő országot elhagyva megkerülte a Szaharát hajón vagy szárazföldön. Csak tippelni lehet, hogy mennyibe kerülhetett az út idáig és milyen viszontagságokon esett át. Szegény országból jött. A 2011-es ENSZ statisztikák szerint a lakosságra fejenként jutó összes hazai termelés (GDP/fő) náluk 1254 USA dollár, amely Magyarországinak egy tizede.
Több afrikai országban elsősorban a szegénység, a politikai puccsok, a politikai instabilitás jellemezte az elmúlt néhány évtizedet. Mauritániában emellett még a rabszolgaság is jelen van. Egy tavalyi CNN riport szerint a közel 3,5 millió lakosú ország 10-20%-a, azaz körülbelül 350 -700 ezer ember él rabszolgaságban a mai napokban is. Csak 2007 óta számít bűnténynek a rabszolgatartás, és 1981 óta tiltja törvény. Az ország vidékfejlesztési minisztere tagadta, hogy náluk még lennének rabszolgák. A riporterek, akik eltitkolták igazi témájukat az Mauritániai hivatalok elől és látszólag a sáskajárás tudományos követéséért utaztak az országba, másként tapasztalták a helyzetet. A titkos interjúk alapján kiderült, hogy az ottani emberek beleszületnek a rabszolgaságba, sokan nem tudják, hogyan éljenek szabadon. A nagy szegénység és az aluliskolázottság miatt sem mernek szabadok lenni. A törvények betartását pedig gátolja a sivatag nyújtotta elszigeteltség. A szabad lakosság is sokszor napi 600 forintnak megfelelő összegből él. Ezek mellett a sivatagi nomád kultúra értékrendje is lassan változik. Még mindig elterjedt, a gyereklányok kényszer etetése, mivel – felfogásuk szerint – a kövér nő a szép. Gyakori, hogy cukorbetegség vagy egyéb egészségügyi problémák miatt sem fogyhatnak le, mert még mindig vannak 30-40 éves férjek, akik válással fenyegetőznek a sivatagi országban, derül ki az Associated Press/nbcnews.com egyik 2007-es cikkéből.
Mauritánia messze van az Európai Uniótól, de ennek ellenére mégis kap segítséget az ország fejlődésére, a demokrácia kialakítására. 2013-ig összesen 156 millió eurós támogatást kapott helyi fejlesztésekre, a migráns vándorlási stratégia kidolgozására, a modern igazgatásügyre és igazságügyi rendszerre, infrastruktúrára és az ország jelentős gazdasági szegénysége miatt költségvetési támogatásra is – tudható meg az Európai Unió Külügyi Szolgálatának honlapjáról.
