Hajmeresztő makói kerékpáros kalandok

Korom András-Makó
Külön misét ér a makói kerékpárutak helyenként elborzasztó állapota, ezért most csak arra figyeltünk, hogy két keréken közlekedve milyen kirívó szabálytalanságokkal találkozunk. Hát…
Szép nyugodtan és lassan tekertünk előbb a csipkesoron, majd a túloldalon, s néhányszor bizony erőteljesen a kontrára kellett taposnunk, s elkapnunk a kormányt – a gyalogosok miatt. Akik még attól sem zavartatták magukat, hogy járdára és kerékpárútra sárga vonallal osztották az aszfaltot.  Ott mentek, ballagtak, cammogtak, ahol csak az eszükbe jutott. A csipkesoron, a fal melletti gyalogútról olyan hirtelen fordult elénk egy termetes úriember, hogy kis híján fellökött, majd olyan nyugalommal folytatta útját, vissza a fal mellé, mintha mi sem történt volna. Persze csak akkor derült ki, hogy nem magában beszél, hanem mobilozik, így aztán nem csoda, hogy azt sem tudta, hogy hol van és éppen mit csinál. Annál jobban tudta azonban az az asszony, aki miután hátra tekintett, annak ellenére lépett elénk, hogy még rá is csöngettünk. Persze aztán meresztgette ránk a szemét.

Gyalogos és kerékpáros a régi városházánál. Tudták, hol a helyük.

Ehhez képest a járdán és kerékpárúton egymás mellett ballagó nagyszámú rokon és/vagy barát, meg sem rezzent, hogy épp arra mennek a biciklisek. Előttünk két asszonynak és egy fiatal fiúnak is le kellett szállnia, hogy áttolja közöttük nagy nehezen a kétkerekűjét. Aztán meg hallgathatta mindegyikük az egyik – halmozottan hátrányos szépségű -, nő megjegyzéseit, melyben az felettébb plasztikusan írta le a nőági felmenők erkölcsi életét. Persze a többiek hangos helyeslése mellett.
Kerékpáros szempontból a legveszélyesebb helyszínnek a városháza előtti körforgalomnál lévő sarkot találtuk. A csipkesorral szemközti oldalon ugyanis nem lehet látni, ki fordul be ide az Úri utca felől, s bizony nem csak gyalogosok igyekeznek itt. Bár majdnem teljesen megálltunk, majdnem nekünk ütközött egy nagy svunggal bekanyarodó smicisapkás fiatalember, aki vagy nem tudott magyarul, vagy nagyon megijedhetett, ugyanis annyit sem mondott, hogy bikkmakk, máris elszelelt.

A csipkeházi oldalon mindenki ott megy, ahol éppen elfér. A szerző felvételei.

Mindezekhez képest kellemes meglepetést okozott, hogy azokban az utcákban, ahol nincs kerékpárút, a járművezetők milyen óvatosan araszoltak el mellettünk. Igaz, hogy a sebességük megválasztását erőteljesen befolyásolta egyes helyeken a csatornázás miatt kissé „romos” úttest.