Száz éve született a máig egyetlen Kossuth-díjas makói építész
Számos jeles, híressé vált személlyel gazdagította hazánkat Makó többek közt a város leghíresebb építésze lett az 1913. február 13-án született Szendrői (Straubert ) Jenő. A Straubert család telepesként érkezett a bajor határról még a XVIII. század elején Szegedre. A család tagjai ezt követően teljesen elmagyarosodtak. Szendrei Jenő középiskolát Szegeden végezett, miután már 15 éves korában kiderült érdekli, érti és szereti a matematikát. Érettségi után, már 1930-ban iratkozott be a fővárosi Királyi József Nádor Műegyetemre ahol egy ideig gépészettel és az építészettel kacérkodott. Végül az utóbbi választotta. Mesteriskoláját a bécsi Technische Hochschulén végezte, disszertációját a városrendezésről írta.
Egyik legismertebb munkája, a Dunai Vasmű főbejárata az ’50-es években. (www.egykor.hu)
1937-től statikusként dolgozott Budapesten , majd építészként Wanner János és Möller Károly alkalmazta. 1939-től magántervezőként önállósította magát. Első nagy munkájaként a Magyar Királyi Ipari Anyaghivatal székházának statikai tervezését vállalta, itt dolgozhatott együtt Janáky István építész tervezővel.
1948-ban az államosítások idején megalakult az első állami tervezőiroda a Magasépítési Tervező Iroda egyik középület-tervező csoportját vezette. Ehhez az időszakhoz fűződik Fehérvári úti SZTK rendelő tervezése közösen Lévai Andorral, az Agrártudományi Egyetem – Ménesi úti épülete Lauber Lászlóval, és a Honvédelmi Minisztérium I. számú, azaz a mai Nemzetbiztonsági Hivatal tervezése.
1951-ben kinevezték az IPARTERV főmérnökének. Ekkor tervezte az akkor még sztálinvárosi Dunai Vasmű bejárati épületét. Szendrői Jenőt 1954-ben kinevezték az Ipari és Mezőgazdasági Épülettervező Vállalat igazgatójává, majd 1957-től ugyanitt dolgozott főmérnökként egészen 1971-ig újból a vállalat főmérnöke lett 1971-ig. Ez alatt fejlesztették ki az ipari csarnokok elemeinek tipizálása és gyári előállítását, s vált az IPARTERV az ipari épülettervezés központja, s lett nemzetközi hírű a helyszíni előregyártás.
1954-1956 között Magyar Építőművészek Szövetségének főtitkára, majd 1970-1972 között elnöke volt. 1971-1978 között a Műszaki Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Tanszékének „tanszékvezető” egyetemi tanáraként dolgozott.
A pasaréti Vasas teniszcsarnok. (Fotó: Wikipédia)
1957-től 1960-ig, majd 1970-től 1998-ig vezette a MÉSZ Mesteriskola vezetését. Az iskolát a Minisztérium 1960-ban – mint nemkívánatost – megszüntette.
2000-ben Budapesten hunyt el. Emlékezetére 2005-ben Szendrői-díjat alapított a Magyar Építőművészek Szövetsége. Élet során számos kitüntetést kapott, így 1955-ben vehette át az Ybl-Miklós díjat, 1963-ban a Kossuth-díjat, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. A Műegyetem 1997-ben adományozta neki Tiszteletbeli mesteri címet.
MH összeállítás
