Koreáig vitték Makó jó hírét

Korom András-Makó

  – Hogyan változott a videóműhely, hányan vettek részt a munkájában eddig? – kérdeztem Czibolya Kálmánt.
  – Nagyon sokan megfordultak nálunk az eltelt majd két évtizedben. Volt olyan időszak amikor televíziós dolgokkal is foglalkoztunk. Ifjúsági műsorokat is készítettünk, s annak egy kicsit nagyobb vonzása volt, hiszen erősítette a csapatépítő szellemet is. A televíziózás abban segített, hogy az alkotások nagyobb nyilvánosságot kaptak abban a korszakban amikor még nem volt internet – foglalta össze a múltat.
  – Alkotói rengeteg díjat nyertek már…
  – Számos elismerést szereztünk – annak ellenére, hogy nem ezekre hajtunk -, talán azért is, mert főleg a dokumentum műfajban dolgozunk, a fiatalok leginkább környezetüket mutatják be, de készítettek más jellegű filmeket is. Játékfilmeket azonban nem forgattunk. Számos diákfilmszemlén zsűrizve ugyanis azt tapasztaltam, hogy ahhoz a miénknél mélyebb szakmai felkészültségre és tudásra lenne szükség. Egyik alapítója voltam a városi tévének, de 2007-ben otthagytam őket, s ezzel le is zárult a televíziós korszakom. Addig mindent megcsináltam, amit televíziózással meg lehetett.
  – 28 éve foglalkozik filmezéssel. Mit örökített meg legszívesebben?
  –  Bár szuper 8-as kamerával kezdtem, de igazán a VHS-korszak volt, melyben kiteljesedtem. Nagyon sok városi eseményt rögzítettem annak idején, ezek felvételeit idehaza őrzöm. A VHS kazetták mai napig nézhetők, de vannak olyan digitalizált filmeket tartalmazó CD-im, melyek már nem lejátszhatók. Legutóbbi, díjazott filmem Erdélyben készült már persze más technikával.

Czibolya Kálmán komputeren vágja a filmjeit. A szerző felvétele

  – Különleges gyermek- és ifjúsági filmfesztivál is fűződik a nevükhöz…
  – Jövőre lesz tíz éve, hogy először rendeztük meg idehaza a nemzetközi gyermekfilm fesztivált, a Zoom to Europe-ot, ami mai napig egyedi, mert olyan kört céloztunk meg, melyben egyedülállók vagyunk. Ennek a kapcsolatrendszernek köszönhető, hogy 2010-ben egy uniós pályázat jóvoltából Erdélybe vihettem el a  fesztivált. Ott, Agyagfalván ismertem meg a nemzetközi táborban két népzenész srácot. Annyira megfogott, hogy tizenhat évesen ilyen alázattal zenélnek, hogy megcsináltam két tanítványommal, Ferge Rolanddal és Berg Józseffel közösen a Csetere hang című filmet, mellyel a Faludi Ferenc Akadémia nemzetközi filmszemléjén a dokumentumfilm kategóriában 2. díjat nyertünk.

  Ma már tanítványaim többsége nem makói, hiszen a technikai fejlődésnek köszönhetően tud mindenki odahaza dolgozni, de vannak időszakok, amikor összejövünk, egy-egy műhelybeszélgetésre.
  – Mire a legbüszkébb?
  – Arra, hogy nonprofit alapítványként végig tudtam vinni ezt a 18 évet. Mindent, amit kitaláltam kipróbálhattam, s tanítványaimat is arra biztatom, nyugodtam merjenek álmodni, s álmaikat valósítsák is meg.
  – Az álomhoz hozzátartozik a koreai kapcsolat is…
  – Különleges dolognak számít, hogy együttműködési megállapodást kötött velünk Ázsia legnagyobb televíziós és művészeti egyeteme a dél-koreai DIMA, mellyel 2003 óta van kapcsolata a Makói Videó- és Művészeti Műhelynek. Ez azért különleges, mert Európában csak egy londoni egyetemmel, és a moszkvai vizuális egyetemmel, Amerikában két egyetemmel, Szingapúrral, Vietnámmal és Thaifölddel állnak kapcsolatban -mondta Czibolya Kálmán, aki maga is elvitte Makó jó hírét a távol-keleti országba.

Koreai diákokkal.